A bűvös virág (mese)
A bűvös virág mese
Egyszer volt hol nem volt. Volt egyszer egy nagy mező a mező egyik sarkában virított egy bűvös virág. Ez a bűvös virág képes volt valóra váltani mindenki kívánságát, aki megérdemli. A tündéreknek az volt a feladata, hogy locsolják. Ugyanis náluk volt az a mágikus kanna, amivel meg lehetett locsolni. A tündérkirály kihirdette, hogy minden nap kötelességük, hogy meglocsolják a büvos virágot. Egész nap játszhattak, de minden nap egy feladatuk volt meglocsolni a bűvös virágot. A tündérek felosztották egymás között, hogy mindennap más locsolja meg a virágot. Sokáig minden rendben ment. Egyszer a legkisebb tündérre esett a napos dolga. Reggel felkelt. Nagyott nyújtózott.A szemét alig nyitotta ki máris a tündérek szóltak neki:
- ne felejtsd el meglocsolni a virágot
- jó jo! Meglocsolom, csak előtte elmegyek reggelizni
- de utána ne feledd…
- tudom, tudom meglocsolni a virágot.
A tündérek elmentek játszani. A kicsi tündér ottmaradt reggelizni. A reggeliző asztal felé sétálva gondolkodott.
- Mit kell csinálnom? Mit is?(segíts neki)
- Virágot kell locsolni…
- Á igen virágot kell locsolni. Megyek a kannához, ott van a csap mellett.
Ahogy elindult a csap felé, belerúgott egy kőbe a kavics elkezdett gurulni. Gurult, gurult a kavics kis tündérke utána futott, a lejtőn lefelé. A kavics gurult gurult, majd egy eper bokor alá befutott. A kis tündérke futott a kavics után. Meglátta az epreket. Leült és lakmározni kezdett. Arra repült Szerafina. Ö egy idősebb tündér volt.
- Ne felejtkezz meg a locsolásról…
- Tudom, tudom! Csak még egy pár epret szemezgetek!
Szerafina otthagyta. A kistündér hosszan nézettutána. Nekikezdett az eszegetésnek. Ahogy szemezgetett teljesen belefelejtkezett, hogy a legfinomabb epret majszolhassa be. Annyira belefelejtkezett, hogy elfelejtette a locsolást.
A bűvös virág elkezdett kókadozni a szirmait becsukta, és a fejét lehajtotta.
Kicsivel később Szerafina visszatért a virághoz. Meglátta és elkeseredett
- Szegény kis virág! - odament hozzá és megsimogatta szirmait – meg kellene locsolni.
De ki lehet az, aki meglocsolhatná a virágot?(segíts neki)
- A kis tündérke…
- Igen, igen a kis tündérke feladata ma a locsolás. De hát hol lehet a kis tündérke?(segíts neki)
- Az eperbokornál…
- Az eperbokornál?
Odarepült az eperbokorhoz, de a kis tündérke nem volt sehol. Horkolás hallatszott. Megkereste a horkolás forrását. A kis tündérke aludt az eperbokor alatt, egy páfránnyal betakarózva.
- Kis tündérke, te itt alszol? A virág…
- Hagyjál aludni…
- A virágot meg kell locsolni! A te feladatod ma!
- Jól van, jól van…
Ebben a pillanatban dörgés hallatszott. A tündérkirály harsogott.
- ki a felelős azért, hogy a virág meg legyen locsolva a bűvös virág…
Az udvaronc az iratait lapozgatta.
- Aaaaa kistündér ma a napos!
- Kiiiistüüündéééér!!!
Az ordítás hatására az eperbokor alól először Szerafina utána a kistündér ijedt szemeit lehetett látni. Kikukucskáltak. A tündérkirály észrevette őket…
- Gyertek csak elő! – mutatott Szerafina és a kistündér felé.
- Jövünk már! – és lassan odasomfordáltak a tündérkirály elé.
- Ki a felelős a viráglocsolásért ma?
- Én – mondta halkan megszeppenve
- Akkor meg miért nincs meglocsolva???
- Elfelejtettem – suttogta
- Akkor most megbüntetlek. Holnap te neked kell meglocsolni az összes virágot a réten. De előtte most menj és locsold meg a virágot.
A kistündér elszomorodott. Lógó orral megkereste a kannát. Hol is volt?(segíts neki)
- A csap mellett van…
Odament a csaphoz és a kannába engedte a vizet. Odament a virághoz és elkezdte locsolni. Ahogy locsolta a virágot, elindult a könnye is. Elkezdett sírni. A virág locsolása megtette hatását. Ahogy locsolta a virágot a virág lassan felegyenesedett, nyílni és illatozni kezdett. A virág megszólalt
- miért sírsz kis tündérke?
A virágnak kezdett panaszkodni:
- Miért büntettek meg? Egy kicsit nem figyeltem oda. Bocsánat. Nem tehetek róla. Nagy büntetés ez. holnap egész nap locsolhatom a mezőt, nem tudok menni, játszani a többiekkel.
- Azért, mert ma meglocsoltál, holnap meglocsolom helyetted a mezőt - mondta a bűvös virág csengő hanggal…
A kistündér arca felvidult, befejezte a locsolást és rohant a többiekhez. Ezek után soha nem felejtette el meglocsolni a virágot ha ö lett a napos.
Itt a vége…