A csapat – Egy csaló nő esete 1.rész

A csapat – Egy csaló nő esete                                                                                                                            Írta: Makai Attila

• Talán ez az utolsó lehetőség! Holnap van a bírósági tárgyalás. – gondolta magában János, az ügyvédbojtár. – De mit is gondoltam, hogy súlyzókkal a kezében megjelenik az ajtómban?

A szomszéd kislány, még mindig azt az almát színezte, amit már a délután elkezdett. „Egy kicsit bejöhetek?” - kérdéssel kezdődött az iskolai szünet elején, a találkozgatás, ami minden nap reggelén kezdődik, és kora délután ér véget. A szomszéd elvált nő gyermekéről van szó, akit Julcsinak hívnak. A szünetet, itt tölti nálunk, a feleségem lakásában. Vagyis babyszitter lettem, míg az anyja haza nem jön a munkahelyéről. A feleségem, aki lebeszélte a szomszéd barátnőjével ezt a számomra igazán terhes foglalatosságot, nekem csak annyit mondott „Nem fog megártani!”. Nem fog megártani? De nekem is van munkám, amit persze nem tudok elvégezni, amíg a kicsi lány haza nem méltóztatik menni. Igaz nem sok vizet zavar, jó és csendes gyerek. Nincs sok dolgom vele. Reggel, amikor átjön, kis reggelit készítek neki. Persze tudom, hogy otthon is reggelizett, az anyja jóvoltából, de egy gyermek, mindig éhes. Ráadásul, sok olyan dolgot kap reggelire, amit otthon nem. Például, ma reggel palacsinta volt a reggeli mogyorókrémmel. Igaz, nem én sütöttem a palacsintát, hanem a feleségem tegnap, de az elkészítését, a mogyorókrémmel megkenést és a felcsavarást, azt én csináltam. Ráadásul, még porcukorral is meghintettem, úgy, mint ahogy az anyám szokta. A reggeli után, ez a kiskamasz nekikezd az önálló Tv szörfölésnek, és az egyéb foglalatosságnak. Mára ez az alma színezését tűzte ki maga elé. Még legalább egy órát kell rá vigyáznom, utána mehetek a biztosítási csalóm után. Tudom, még nincs bizonyítva, de tudom, hogy az. Ez a történet, már a hatodik eset, hogy perel. Üzleteket spéciz ki, akik kissé figyelmetlenebbül járnak el a mindennapokban. Az első esetben egy felmosáson csúszott el. Nem volt kitéve a figyelmeztető tábla, vagyis valaki ellopta. A második esetben egy leesett gyümölcsön csúszott el. Utána a konzerves balesett, meg a bevásárló kocsi esete. Ja, ki ne felejtsem, a mozgássérült kocsi esetét sem, de a legszebb eddig a mostani. Az üzletben két lépcsőfokot kell lelépni, hogy egy másik osztályra jusson, és ehhez a két lépcsőfokhoz, nem volt korlát. Lefelé lépdelve megbotlott és elesett. Nyakmerevítővel, és két begipszelt karral jár. A magánorvosa képes, mindenfajta gyógykezelést felírni, hogy betege teljesen meggyógyuljon. Ez a nő, mert nőről van szó, meg teljesen kihasznál, vagyis kifizettet minden kezelést, az üzlet tulajdonosával...

Két óra múlva, még egy peren kívüli megegyezést kell majd felajánlanom ennek a nőnek, hogy a főnököm ügyfele, kedvezőbben jöjjön ki a dologból. Még egy óra, addig hagyom, hadd színezzen a kislány. Amikor az anyukája hazaér, úgyis elmegy…

• Ma mit dolgozol – kérdezte Julcsi hirtelen, a színezés közben.
• Egy csalót kell felkeresnem.
• Ő lesz az ügyfeled?
• Nem. Vele kell egyeztetnem, hogy kevesebb pénzt követeljen.
• De, ha csaló, akkor miért kell neki fizetni?
• Mert ügyes nagyon, és az embereket átveri.
• Az ilyet börtönbe kell zárni.
• Könnyű az mondani…
• Nincs több dolgod, mint lebuktatni – nézett fel a rajzából Julcsi, János szemébe nézve.
• Mindenki ezt akarta, már évek óta, de senkinek sem sikerült. Több millió forintot zsarolt már ki a cégekből és a biztosítókból.
• Délután, megbeszélem a barátaimmal. Lebuktatjuk a csalót. Hogy hívják a nőt?

János ezen, csak mosolyogni tudott. Felállt a fotelból. Megborzolta simogatásként a lány haját, és kiment a konyhába kávét főzni. A kávé és az uzsonna elfogyott, az idő is eltelt. A kislány az ügyes színezéseivel a hóna alatt elindul haza. János sokáig integetett utána. Ezt Julcsi követelte meg tőle, még a legelső találkozáskor.

Eltelt egy óra. Éppen készültem elindulni a nőhöz, amikor csengetés és veszett kopogás rázta meg a csendet. Amikor ajtót nyitottam, Julcsi és barátai jelentek meg az ajtómban.

• Azért jöttünk, hogy segítsünk. – szólalt meg a hangadó Julcsi
• De nem kell – csuktam volna be az ajtót, de Julcsi határozott mozdulattal, az ajtót megfogta, és nem engedte becsukni.
• Értsd meg. Le kell buktatni.

Annyira határozott volt, és a kis karjaiban olyan erő, hogy engednem kellett. A csapat bejött a lakásba. Julcsi ment elől. Mögötte, nagy köszönéssel egy szemüveges, barna hajú, kicsit pufók fiú lépdelt, a hasa, kicsit kilógott a pólója alól. Őt követte egy vékonyabb barna hajú, jól öltözött fiú. A sort egy szőke a többieknél fiatalabb fiú zárta. Amikor az ajtó becsukódott az előszobában, félkörívben felsorakozott a csapat. Julcsi még mindig határozottan nekikezdett a mondandójának.