A csapat - Egy csaló nő esete - 4.rész

4. rész Végjáték

Julcsi, amikor benézett a bejárati ajtó mögé meglátta az öreg nénit a két begipszelt kezével feküdni, a szekrény mellett. Mint egy háton fekvő bogár.

Most mihez kezdjek – gondoltam magamban. Az öregasszony a vastagon kifestett szempillái mögül, eléggé mérges tekintettel nézett rám. Próbált felállni, de a gipszes kezével, nem igazán sikerült. Nem tudtam megszólalni, miközben a kistesóm, az erkélyajtónál örömködöt a labdája miatt. Ez a boszorkány, biztosan ellopta a hangomat. Azt sem tudtam mondani neki, hogy bocsánat. Álltam kukán, megkövülten, miközben az öregasszony kihúzta a kezét a gipszéből, és feltápászkodott. Persze közben neki megjött a hangja. Változatos káromkodásokkal hozta tudtunkra, hogy mekkora csibészek, és kiállhatatlan brigantik vagyunk. Még mindig nem tudtam megszólalni. Az öregasszony a gipszet a földön hagyva, berohant a nappalijába, és az erkélyajtót kinyitva, a labdát az erkélyről behozta, és Matyi kezébe adta. Utána ordítva, egyszerűen kidobott minket. Matyi örült a labdának, én örültem, hogy megtudtam, teljes pontossággal az igazságot, hogy a banya, tényleg nem törte el a karját, ahogy a mamlasz mondta, csak a csalásra, a pénzre utazik. A házból kilépve, a boszorkány már nem tudta feltartóztatni a hangomat. Matyi a házból kilépve futásnak eredt. Döncinek akarta elújságolni, hogy megvan a labda. Utána kellett rohannom ordítva, nehogy a kocsik alá rohanjon. Sikerült elkapnom. A zebránál állva, még visszanéztem az öregasszony ablakára. Igen ott állt ő a biztosítási csaló. Amikor észrevette, hogy nézem, berántotta a függönyt, hogy ne is lásson. De tudom, hogy végig követett, ezért Matyinak megfogtam a kezét, és nem engedtem oda Dönciékhez, nehogy belője a búvóhelyünket. Matyi nem értette, hogy miért megyünk a másik irányba. Visszanézve, láttam, hogy már nem figyel a banya, ekkor odaosontam társaimhoz. János és Dönci kezében, egy-egy túrós táska volt. Azt majszolták. Tomi, a saját cserkész kekszét ette.

Ahogy odaértünk, suttogva mondtam a hírt.

• A nyanya tényleg, csak a pénzre hajt.
• Mi van? – kérdezte teli szájjal a mamlasz
• Nem láttátok? Kihúzta a kezét a gipszből. Úgy hozta be az erkélyről, a labdát.
• Éppen vásároltunk, azt hiszem. – mondta Dönci. – ezt a finom túrós táskát.
• Hiába volt minden? János, legalább neked lenne eszed – mondtam neki ingerülten. – kiteszem a lelkem, hogy elkaphassuk, te meg…- ekkor Tomi befogta a számat.
• Most jöttek a szállítók. – mondta, miközben a házat nézte.

Odakaptam a fejem, és igen, végre, hozták a tévét.

• Közelebb kell mennünk – adtam ki a parancsot. Az egész csapat elindult. – De ne ennyire együtt!

A kis csapat, külön- külön odasétált a zebrához és mintha nem is együtt lennénk, várakoztak, hogy váltson a lámpa. János, még pirosnál átszaladt. Gondolom, nem akarta, hogy az öregasszony meglássa. A furgonból, már kipakolták a tévét és most a bútort pakolják ki. A nyanya még nincs ott, mikor átsétáltunk a zebrán. A ház elé értünk, amikor két begipszelt karral megjelent az öregasszony. Valamit magyarázott a szállítóknak, de a végén aláírta, a szállító papírt. Láttam az öregasszony ábrázatán, hogy kissé meglepődött, amikor a szállítók beültek a furgonba, és elmentek. Most ott maradt a nyanya két gipszelt karjával és a cuccokkal. Dönci annyira nem akart feltűnő lenni, hogy fel és alá járkált a ház előtt. Tomi, a ház mögül leste a történéseket, de a mamlaszt nem láttam sehol. Ennyire, hogy lehet eltolni a dolgot? Pont most nincs sehol, amikor kellene? Az öregasszony a szállítók után lépdelt, de a furgon nem lassított, hanem gyors tempóval elillant a messzeségbe. Az öregasszony nem tudta mit tegyen. Egy teljesen új szituációba toppant bele. Matyit, erősen kellett fognom, hogy nehogy elszaladjon. Matyit, már nem érdekelte a küldetés. Ő már fagyizott volna. De még nincs vége, még nem nyugodhatunk meg. Hol van ez a pancser? Elbújva egy fa és egy pad mögé, azt lestem, hogy mit csinál ez az öregasszony. A plazma tévét, két begipszelt karjával, üggyel-bajjal, be tudta húzni a kapun belülre, de tudom, hogy a szekrényhez segítség kell. Azt várom, hogy azt hogy viszi be. Hol van János? – néztem körbe, de sehol nem láttam. Dönci, leült a padra, és a zsebéből kivett papírral játszott. Tomi, ugrásra készen a ház sarkánál figyelt. Közben mutogatott nekem valamit, a házzal kapcsolatban, de nem értettem. Matyit felültettem Dönci mellé. Mire ismét az öregasszonyra néztem volna, az öregasszony és a bútor eltűnt. Nem tudom, hova lett. Talán boszorkányként elvarázsolta?

De várjunk csak! Ki jön ki a lépcsőházból? A mamlasz. Széles mosollyal a száján, kissé táncolva is lépdelt. Úgy jött oda hozzánk.

• Mindenkit meghívok egy fagyira!
• Juhú. – kiáltozott Dönci és Matyi, mintha egész héten, csak erre vágytak volna.
• Megoldottuk az esetet – mondta a fagyizó felé sétálva. – megvan a film. Kíváncsi leszek az ábrázatára, ha holnap meglátja.
• Mi történt? – faggattam
• Levideóztam, és már el is küldtem az irodába. Az öreglány, nem vette észre, de majd észreveszi. Juhú… Nektek köszönhetem gyerekek. Jó volt a terv – mondta, miközben már a fagyit nyalogatta.

Sajnálom, hogy Feri nem lehetett itt. Talán el sem hiszi majd, hogy milyen jó csapat vagyunk, és, ezt a háromgombócos fagyit sem.

Jánostól elbúcsúztunk és hazafelé sétáltunk. Nagyon büszke voltam a csapatomra. De főleg erre a kisfiúra, aki olyan bátor volt és nagyon bírta a mai nap megpróbáltatásait. Még egy kicsit elmentünk a játszótérre, de senkinek nem volt kedve futkározni. Csak a hintában ültünk, és a részleteket beszéltük át. Matyi persze a labdájával játszott. Öt óra felé elindultunk haza. Még volt valami az este. Tomi apukája telefonált hozzánk, hogy János telefonszámára van szüksége. A tévé miatt, kicsit berágott. Később megtudtam, hogy a biztosító visszafizette a tévé árát és még valami kárpótlást is. Akkor Tomit, jól leszidták, de János elment a szülőkhöz, és megmagyarázott mindent. A díszoklevelet sem hagyta otthon János, amit segítettem elkészíteni, amiben Sherlock Holmes segédjeként tüntették ki Tomit. Az öregasszonyt biztosítási csalásért megbüntették, mert János bemutatta a filmet a bíróságon, amiben leveszi gipszét az öreglány, és úgy húzza be a tévé szekrényt a lépcsőházba. Kiderült, hogy János bent volt a lépcsőházban és onnan videózott a telójával.

Ez volt az első ügy, amit megoldott a csapat