A főtt kolbász...

A szupermarketek, hipermarketek és boltláncok előretörésével, a régi kisebb és nagyobb húsboltok eltűntek. Ezen húsboltok eltűnésével, sajnos eltűnt a Magyar gasztronómia egyik gyöngyszeme is: A főtt kolbász…

Pár húsbolt portája méltán hirdette, hogy „Ha betér hozzánk, teli hassal távozik!”.

A sok fajta sűlthús, pecsenye és fasírton kívül, ott volt a frissen főtt, roppanó héjjal ellátott, különleges lecsó kolbászból készült, fenséges étel…

Még elvétve található, pár olyan hentes, aki magát nem kímélve, még forgalmazza ezt, a gasztro csodát…

Aki még nem kóstolta, még nem élt igazán!

A főzővízből egyenest, kis papír tálcára helyezve, mustár a kolbász mellé téve, és friss három szelet, fehér kenyér. Ez a fenséges hármas adja meg, a nyál útját. Már az illat is, az érzékeket kínozza! Az asztalig elérni is, gyötrelem. Alig várja az ember, hogy beleharapjon, a szaftos kolbászba. Asztalhoz leülve, tiszta kézzel, a kolbászt megfogva, a mustár tunkolása után, megszűnhet a bánat. Egy őszinte harapás után, kicsi szaft kifröcskölésével, roppan a kolbász. Ami némi kenyér bevitele után, az élményeket fokozva, jöhet a rágás. Nem lehet abbahagyni!

Amikor, a kolbász kicsi maradékával is végeztünk, a maradék kenyérrel, a szaft és a mustár maradékát kutatva, kitöröljük a papírtálcát. Az utolsó falat lenyelése után, teli hassal, mosolyogva elmondhatjuk „Nem hiába éltünk”