A kis szoknya

Kis szoknya                                                                           írta: Makai Attila

                                                                                              2021-06-07

Cinkos szellő libbentette meg előttem, azt a kis szoknyát. Még most sem értem, hogy mit néztem rajta, hisz nem különb idomokat takart, mint addig a strandon láttam. Talán a szoknya világoskék színe, bolondozott el szemeimmel? Vagy a fátyolosan áttetsző anyaga? Ezt talán sosem tudom meg.

A szoknyát figyeltem és olyan érzésem volt, mintha egy lassított felvételt néznék. A szoknya anyaga, lágyan ringatózott, mint az őszi kalász, a csekély szélben. A húsz év körüli lány, talán nem is tudta, hogy milyen vágyakat gerjeszt a környezetében, ahol nem csak férfiak, de nők is megfordultak utána. Ő, csak a tó partján állt és a hosszú, majdnem derékig érő, barna haját engedte játszani a szellővel. Az arca nyugodt volt és átszellemült. Lesütött szemei, mintha arról a szabadságról árulkodnának, amit a szívében érezhet.

A tavaszi napsütésben, annyi szépség volt látható, én mégis, a lány szoknyájának tapasztalás élményét választottam magamnak. Próbáltam nem feltűnően nézni. Szoknya alól kivillanó fehér csipkézett bugyi, talán nem is érdekelt volna, ha nem takarja, azaz édes, bűnre csábító és vérforraló szoknya. Aminek tüll anyaga, annyi sejtelmes gondolat hordozójává vált. A lánynak, csak magára kellett ölteni, ezt a kincset, és biztossá vált, hogy minden sóvárgó tekintet, úgy fog legelni megmintázott dombjain, mint egy szelíd bárány a végtelen legelőn.

Az árnyékos padon ülve, nehezen tudom levenni szemem, erről a látványról. Próbálok, más felé nézni, de mégis, állandóan, a csalóka szemem visszatér és fókuszába kerül, a kecses lány, világoskék, tüll anyagú szoknyájában. Úgy érzem, meg kellene örökíteni, ezt a pillanatot, az egész világ számára. Persze, nem lebecsülendő a tény, hogy én is a világ részeként talán rávetném a tekintetem, vagyis a többi között, ezt is megnézném. Vagyis nézegetném, elgondolkozva a tónusok és a tavasz színei hangulatán. Vagyis szemeimmel felmérném, hogy a képen, az arany metszéspont, miként érvényesül. Vagyis bámulnám, nyitott szájjal, talán úgy, ahogy most teszem.

A feleségem oldalba bökött. Ő jobban észrevette, hogy a lány szoknyáját bámulom és ezzel a bökéssel szerette volna felhívni a figyelmemet, hogy „Mit képzelsz magadról????”