A nők helyzete?
Régóta van egy mondásom, hogy a legjobb csajoknak nincs pasijuk, ha van, akkor az bunkó, vagy féltékeny. A szingli létet lehet, hogy ezért válassza sok csinos lány. Talán belefáradt abba, hogy csalódjon a jelentkezőkben. Sok sztorit hallottam, ahol az előbb leírt gondolatom megerősítését tapasztalom. De miért is van ez? Talán azért, mert egy csinos lány, más elképzelésekkel áll az élet színpadára! Egy csinos lány, aki tudja magáról, hogy csinos az diktálni szeret. Az meg akarja szabni, hogy mit tegyen, a „jelölt” úr. Neki elvárás, hogy kocka legyen a has, és a legmodernebb sportautó furikázza. Már az iskolában elért egy csomó mindent, azért mert csinos. (Azok a klisék…) A tanárok is emberek, és ők is megbocsájtanak egy csinos „pofikának”, mint egy a középszerűségbe beleszürkült hátrányosabb kinézetű lánynak. A csinos lányok, ezeket a kliséket megpróbálják a saját malmukba hajtani. És erősíteni…
Gyakran utálom magamat! Mert minden elkeseredett nőnek megfognám a kezét és kiemelném a kudarcaiból összeöntött, mély mocsárból. De nem segíthetek, csak a szavaimmal. Csak a szavakkal tudok reményt adni. Volt egy hölgy ismerősöm, aki egy pasi miatt képes lett volna az öngyilkosságra. A facebookon írogatott, különböző bejegyzéseket, ami arra utalt, hogy nagy gondok hordozója. Amikor rákérdeztem, akkor a válasz elutasító volt „Ezt nekem kell megoldani, ez az én hibám!” Én nem hagytam annyiban, és privát üzenetben kérdezgettem, eleinte nem nyílt meg, utána kiderültek a dolgok. Én csak a saját életemből említettem pár dolgot, persze úgy hogy nehogy megsértsem az érzéseit. 2,5 órát „chat -oltunk”, amikor befejeztük a beszélgetést megnyugodhattam, mert rádöbbent, hogy nincs értelme… Persze két nap múlva felhívott, hogy a pasival minden jól alakul és milyen boldog….
Gyakran utálom magamat! Mert csak annyit látok, mint a szeplő az orrom hegyén. Néha nem látok a mélységbe. Hogy mit miért tesz valaki. Néha nem látom az összefüggéseket. Volt egy film ami kicsit elárult abból, hogy „Mi kell a nőnek”. De úgy gondolom, csak a felületet sikálta meg arról, hogy hogyan gondolkoznak a nők. Úgy érzem, hogy pont ez a sok gondolkozás választja el a nőket a boldogságtól. A gondolkodásba és megfelelésbe, az állarc fonásába fektetett erőkifejtés, és a mindennapi harc. Mert sokan azt hiszik, hogy mindent tudnak, pedig fogalmuk sincs az életről… A legjobbként azt tartanám, hogy ha beszélgetnének az emberek, a hölgyek az érzéseikről. Nem zárkóznának be…