A szerelem...
A szerelem? Írta: Makai Attila
2016-09-05
Mit beszél a szerelem? Örök életről ábrándozik?
De hisz egyes emberek szerint, nem is létezik. Vagy csak egy oszlop mögött meglapulva, alig várja, hogy meglepje az embert? Nyílvessző végére tűzi, mint a kiszemelt vadat? Kínozza, mocsokba rántja… feltételezéseket szül... és kiábrándít.
De nem negatív szereplő... Nem lehet negatív szereplő az, aki miatt annyi mindent meg lehet tapasztalni... aki miatt, lehet élni… a boldog óráknak okozóját. Aki miatt még a nap is szebben nyitja a világra a szemét. Kecsegtetőbb ívet ír le az égen, és mikor álomra hajtja fáradt tekintetével küzdő szemeit, Oly fenséges színekkel ajándékoz meg mindnyájunkat... Azt is megajándékozza, aki hisz a szerelemben, és lehet, hogy azt is, aki nem hisz benne...
Ezt mind a szerelem tenné?
Meglátni egy képben, a véletlenszerűen elhelyezkedő fénysugarakból kirajzolódott szív alakot… A szerelem tenné?
Ő mondja a világnak, hogy legyen szép? Hogy varázsolja el az olyan embert, aki hisz benne, és csókolja szájon a múzsát, hogy életre keltette a vágyát… az életét...
Megbabonázta a boldogtalan embert, és dicshimnusszal ékesítette fel száját. Ének és zenévé vált miatta, a nyikorgás hangja.
Ezt a szerelem tenné?
Ez nem szemfényvesztés? Egy illuzionista műve? Aki nem akar mást csak elfedni a valóságot. Olyat mutatni, ami nincs... Ami talán sosem létezett, ami miatt élnek és halnak az emberek?
Ha nem ez a szerelem, akkor micsoda? Bűvészmutatvány? Átverés? Egy lehúzási kísérlet? Egy más világ kapuja? Vagy gyönyör forrása egy valahogy megtapasztalható gyönyöré, ami csak a szerelem miatt létezik... Egyfajta drogos élvezet?
De merre szállnak a gondolataim. Talán én is kétségbe vonom jelentőségét?
Sokan mondják, hogy egy kémiai reakció, ami az agy… de nem folytatom.
De bármennyire is kémiai reakció az embernek szüksége van rá, hogy érezze, hogy él. Hogy lélegzik, hogy van értelme az életnek...