A szerelem...

A szerelem... Egy nagyon erős szó... Nem is tudom megfogni, nem is tudom körülírni... Egy erős vonzalom? Próbálják költők és írók a blogokban újságcikkekben és a versekben is kifejteni, hogy, hogyan értik a szerelmet. "Nem értem, hogy mit képzel magáról, mert néha meglep engem is, és elcsavarja az agyam. Erősnek kell lennem, hogy tudjak megálljt csinálni. Nem mindig sikerül..." A szerelemtől lehet kapni ajándékokat, nagyon sokat, de bosszúságot,és könnyeket is ad... A szerelem egy istennő? Mindig az Ámort kis tündérrel ábrázolják, pedig egy erős nőként kellene ábrázolni, aki tudja mit akar... Mert mindig a szerelem tudja mit akar, a szerelmes az nem. Fel sem fogja, az időt a teret, a szerelem mindent elér. A szerelmes ember nem ér el semmit, csak apró ajándékokat kap, apró örömöket, apró mosolyokat. Sokszor a sírást adja ajándékul, meg rózsaszín felhőt. Ha már Ámor ábrázolását kritizáltam, akkor most megkritizálom, a rózsaszín felhőt is. Miért a pont rózsaszín felhőre esett a választás, amikor nemzetközivé vált a szerelem ködének a színe. Miért nem világoskék, vagy halvány lila. És miért köd? Amikor leblokkol az agy akkor ködössé válik? Sok embernek a szerelem nélkül is leblokkol az agya...
Eleget kötekedtem, tovább már nem folytatom, nincs hozzá karakter és nincs hozzá sóhajom.
A tudósoknak ezt kellene kutatni, hogy bármikor, hogyan tudnánk az emberek szerelmesek lenni. Bár régebben csodás kutyulékot, mint bájitalt árultak, de kiderült, hogy valami drog lehetett, ezen bájitalok többsége, és nem a szerelemre búzdították az embert, hanem az agy le-, vagy kikapcsolására, esetleg tompítására és a nemi ösztön fokozására.
"A szerelem... a szerelem... Az érzésben szunnyadó táltost, nagyon szeretem!"