A vízfolt

A vízfolt                                                                                                       írta: Makai Attila

A lány, körbe nézett. Azt nézte, hogy látta-e valaki, mikor leitta magát. Próbálta letörölni, vagy felitatni a vízfoltot a ruháján. Teljesen átlátszik a vízfoltnál a fehér pólója. Már sajnálta, hogy reggel, nem vett fel melltartót. Reggel, még úgy gondolkodott, hogy minek felvenni, azt a szorító borzalmat, amit melltartónak hívnak. És ha nem veszi fel, azon kívül, hogy nem izzad bele, még a szabadság érzése is nagyobb boldogságként vetül a napra. Most persze bánni kezdte, a reggeli könnyelmű választását.

Persze, titkon már korábban álmodozott róla, hogy a szomszéd szobában dolgozó Feri előtt, véletlenül, leönti magát egy pohár vízzel, amit Feri törölget le róla. Persze az álomban, ez a törölgetős jelenet, kissé túlfűtötté vált. Az álom volt, de ez mégiscsak más. Ez a valóság, ha minden igaz. Hisz az álmában, olyan sok meghittség volt, annyi biztonság, annyi öröm. Ebben a pillanatban, itt a konyhában, pólószárítás közben, valahogy nem érezte magát biztonságban.

Egy kis nyári szellő, futott át a konyhán. Amikor a lány mellett elsuhant, ez a szellő, a lány mellbimbóit, elkezdte ingerelni.  Mintha ezernyi selymes kéz simogatnák a vizes pólót. Mintha pólón keresztül feltérképeznék, minden porcikáját. A lány minden idegszála megfeszült. És libabőrös lett a bőre.

Ha Feri belépne, mi történne most? – gondolta magában – Talán Nyakába ugrana? Vagy pironkodva takargatná magát? Esetleg kizavarná a konyhából?

Mit tenne, ha... – a gondolatot már nem tudta végig gondolni, mert ekkor, megmozdult a kilincs. 

- Valaki, be akar jönni – gondolta. Sikítani lett volna kedve, de a szája elé tette a kezét, és egy hangot sem engedett ki. Várt, hogy mi fog történni. A lány térdei megremegtek. Hova bújjon, mit csináljon? Kicsit, résnyire kinyitódott az ajtó. Férfi beszélgetés hangja szűrődött be, az ajtó résén.
- Nem! ... Mondom, hogy nem! Te nem érted?
Ez a Feri kollégájának a hangja. Az ajtó kissé becsukódott, majd ismét megnyílt. Nem nézett, és nem lépett be, a konyhába senki. A beszéd folytatódott.
- Mit akarsz te tőle? ... Hogy mit?... De perverz vagy. Hogy tudsz ennyi hülyeséget kitalálni?

Az ajtó visszacsukódott, majd ismét résnyire nyílt.

- Még mit? ... Uuu... Azt el is hiszem. Te láttad, hogy nem vett fel melltartót?

Az ajtó visszacsukódott.

- Most ezek róla beszélnek? – gondolta.
Az ajtó, ismét benyílt, de rögtön vissza is csukódott. A lány az ajtó kilincsére meredt. Szugerálni kezdte, hogy nehogy belépjen az ajtón valaki. Persze, főleg Feri ne. A lánynak már hetek óta, amióta felvették, nagyon tetszett az a rövid, barna hajú kék szemű srác. Még csak lopva mert ránézni, főleg ebéd közben, de azt látta, hogy Feri is lopva nézi őt. A kolléganőktől, már megtudta, hogy Feri egyedül álló. A barátnője, az esküvő napján hagyta el, már pár éve. Azóta, nem talált magának igazi barátnőt.

Az ajtón keresztül beszűrődött a ismét a Feri kollégájának beszéde.
- Te tiszta hülye vagy! Hogy mit? Vizes póló vetélkedő? Szerintem, kilukasztaná a pólóját... - Az ajtó benyílt. - Várjál nem hallom...  - erre visszacsukódott az ajtó.

A lánynak ezernyi kérdés cikázott az agyába. Ezek közül, csak két kérdése lett volna, amit feltenne most a telefonàlónak.

Az egyik: A pasik, tényleg csak „arről” tudnak beszélni?

A másik kérdése, persze, az lett volna, hogy ö róla beszéltek?

Pedig ő nem is olyan. Nem akarta sosem mutogatni magát. Persze tudja, hogy vannak a munkahelyen „olyan” lányok, akiknek, csak az a fontos, hogy csodálják, Hogy megmutathassák, milyük van.
Próbálta szárítani az ablakon besütő napnapsugarakkal a pólóját, hogy minél előbb el tudjon menni a konyhából. Már nem látszott át annyira a póló alatti világ.

Ekkor, határozottan, valaki lenyomta a konyha ajtójának kilincsét és belépett. A lánynak, annyi ideje maradt, hogy hátraforduljon. Maga elé kapta kezeit, és a repülő hajszálain keresztül meglátta Ferit, és rémületében elájult.

Arra eszmélt, hogy egy ágyon fekszik, Feri karjai között, és valaki keltegeti.

- Gyönyörűségem! Reggel van. Fel kel kelned.

A lány kinyitotta a szemét. Amikor körül nézett, a saját ágyában találta magát. Az éjjeli szekrényén, az ágy mellett, egy nagy keretezett kép hirdette, egy feledést nem tűrő nap emlékét. A kép őt ábrázolta, az esküvője napján. A képen Feri vőlegényként, gyengéden fogja a kezét. A lány, hirtelen felnézett Ferire, aki mosolyogva azt kérdete:

- Már megint azt álmodtad?

A lány lehunyta a szemét, és mint egy doromboló cica, még jobban befúrta magát párja ölelő karjai közé.