Akt

A munkám miatt, sokat járok, háziorvosi rendelők várótermében. Mindig, szúrós szemekkel, néznek rám. Ezt a nézést próbálom néha kicsit tompítani olyan szövegekkel, hogy nem önöket fotózom, stb. Van egy kedvencem. Ezt akkor szoktam bevetni, amikor csak, öreg nénik vannak a váróban. Nem önöket fotózom, de aktot vállalok. Erre kivétel nélkül mindig megtörik a méregetés és azt mondják a nénik. - Ne vicceljen fiatalember, ki kíváncsi ránk?

A történetem, egy varázslatos, nyári napon történt. A váróteremben, babos kendős öregasszonyok ültek, legalább nyolcan. Sorban ültek. Csacsogtak. Köszöntem, beléptem, körbenéztem, a tartót megpillantottam. A fényképező a kézbe és máris mondtam, az unalomig koptatott mondatot.- Nem önöket fotózom csak a táblát! De, aktot vállalok!

Még mielőtt elkezdődött volna a kuncogás, a nénikék árnyékából, egy kéz lendült a magasba, utána egy 19-20 éves lány arca.

• Rendben van, mehetünk!

Na, itt én szégyelltem el magam.