Anyukámnak nőnapra írt levél

Anyukámnak Nőnapra írt levél                                               írta: Makai Attila

                                                                                              2021-03-07

Drága Anyukám!

Jaj, hogy tudnám, így kezdeni. A „Drága” megszólítás nélkül kellene. Nehogy azt gondolja, hogy „Drága” volt feladni ezt a levelet, és nincs pénzem. Akkor inkább

„Kedves Anyukám!”.

De ő mindig is kedves volt velem, és nekem. De így kezdődnek hivatalos-, vagy a tanárnőknek írott levelek. Úgy, mint: „Kedves Kriszta néni! Kisfiam február 15-ei hiányzása, stb. stb. Az lesz a legjobb, ha csak annyit írok

Anyukám!

Ez mégiscsak jobban fejezi ki, a tömörséget és az egyszerűséget. De Anyukám? Gyermekkoromban, nem így hívtam. Kisgyermekként Mamáztam. Azt nagyon szerette. Akkor inkább „Mama!” De ez is olyan, mintha egy dadogós szerette volna kiírni a „majd” szót, ami előtt még gyakorolt kicsit. Mamamamajd.

            Kell egyáltalán megszólítás?. Most gyorsan eszembe jut, amit egy úttörőtáborból írtam, amin olyan sokat nevettek az otthoniak.

„Drága otthon maradtak!”

Ez egyáltalán nem jó most. De ahogy kimondtam magamban az „otthoniak” kifejezést, mintha megtalálnám az igazi megszólítást.

Drága otthoniak!

Azt a mindenit. – vakargatom a fejem, mert ez sem jó.- Mit tegyek? Mit írjak megszólításnak. Anyukámat Margitnak hívják. De mégsem kezdhetem azzal a levelet

Margit!

Mégis kellene valami féle jelzőt írni hozzá.

Drága Margit!

Mégsem jó, mert mintha válásra szánva el magam, a szakító levelet kezdenék „drága” megszólítással.

Kedves Margit!

Ez meg, annyira személytelen lenne így..

A papír előtt némán ülök. Jó lenne írni valamit Anyukámnak. Hisz mindjárt itt a nők napja, és már majdnem itt van, az anyák napja is. A fejem nem viszket, mégis vakarom. A fejem vakargatására megbízott jobb kezem, lassan átment, a fejem tetejéről, a tarkómra, majd a fülemre. De valaki árulja már el, hogy kezdjek egy levelet, amit csak azért írok, hogy elmondjam Anyukámnak, hogy szeretem őt, és szeretném felköszönteni, egy ilyen dicső napon. Tudom, sokan kérdezik most, hogy miért nem hívom fel telefonon. Jó ötlet, de gondolom, a mentegetőzés és a „hogy vagy, mi van veled” beszélgetésre keveredne a beszédtéma, és nem arra, hogy biztosítsam, őt még mindig szeretem. Biztosítsam? Miért mi vagyok én biztosító? Nem biztosítsam, csak elmondom neki, hogy… mit is akartam elmondani?

Kedves, drága Anyukám, Mama!, Azért írom ezt a levelet…

Már megint mentegetőzéssel kezdek. Ráadásul, még a megszólítás sincs meg. De, talán jobb lenne, ha a megszólítást, majd későbbre hagynám. Először legyen meg a levél, és annak a hangulatából, majd kitalálom, hogy milyen megszólítást válasszak.

Szóval akkor a levél. … mégsem kezdhetem azzal, hogy „ Szia! Hogy vagy?”, vagy a szlenget használók körében olyan népszerű, csá, vagy csumi se lenne ildomos.

Mit is írjak neki. Mégis csak nőnap. És nem születésnap, mert nem írhatom, hogy fogadd ezt a levelet, nőnapod alkalmából. Mert ez egy nemzetközileg ünnepelt nap, ráadásul nem csak az anyukámé, hanem minden nőé. Már megint, vakargatom a fejem. Gondolkodom. Nincs interneten valami jó, és frappáns szöveg? Amivel meg tudom lepni Anyukámat. A keresőt hívom elő, az internetre beírom Anyák napja… nem, nem most, a nőnapra írok levelet. Kitörlöm, és beírom az igazán keresni akaró szakszót: „Nők napja”.

Segítségként rögtön felajánl több lehetőséget. Az egyiken megakad a szemem. Versek? Jó ötlet, vagy várjál csak? „Idézetek”, vagy az „üdvözlet” is jó opció lenne. Nehéz választani, de az idézettel, azért biztosabb minden. Rákeresek.

Előhívok valami oldalt, ahol rögtön a süti tájékoztató, vagyis cookie tájékoztató tör elő, és foglalja el, az egész képernyőt, kivéve legfelül, ahol két sort láthatok a honlapból. Itt látom, a feliratot, „Nőnapi idézetek”, de vannak kapcsolódó címek is. „Női mosoly”, „női szépség”, „nők dicsérete”. „Nők dicsérete?” Ez, hogyan kerül a nőnaphoz? Bár, Anyukámhoz igen, hisz az anyukámat, csak dicsérni tudnám. Ahogy látom, bennem már megint az anyák napja van terítéken. Lehunyom a szemem. NŐK NAPJA – mondom magamnak. De most jut eszembe: Hétfőn, azért remélem, nyitva lesznek a virágosok. – megráztam a fejem. Gyerünk most a levél a fontos. „Nőnapi idézetek.” Olvasom.

Az első” Hálát adok Istennek a nőkért. Ha szükség van rájuk, nem maradnak távol.”

Ezt mégsem írhatom. Minden szavából az cseng, hogy segítségre szorulok. Ettől az idézettől, anyukám lélekszakadva rohanna a telefonhoz, és hívna. Az első kérdése az lesz: „Van elég pénzed?”, „de ugye nem éhezel?”. Ez, az idézet, nem lesz jó.

Második idézetet olvasom.„ Köszönet a nőknek.” – ez nem is olyan rossz kezdés, de, ami követi „ Köszönet neked, aki megszültél, és neked, aki a feleségem voltál… stb. stb. így, ilyen köszönetnyilvánításokkal folytatódik még tovább az idézet, de sajnos látom, ez sem annyira jó. Mégis, csak az anyukámnak írom a levelet.

Egy vers? Egy vers azért mégiscsak jobb lenne. De mégsem nyitom meg az előbb felajánlott verses oldalt, mert talán, nem az internetről kellene kimásolni rímes sorokat. Saját kútfőből, mégiscsak személyesebb lehetne.

Itt van. elérkezett a nők napja… Itt megállok. Milyen rímpárt találhatnék ide?  Mi rímelne, a "napja" szóra? Papja? Kapja, vagy hagyma, nagyja? Vakargatom. Ismét vakargatom a fejem. Nem tudok dönteni, nem tudok írni semmit. Az lesz a legjobb, ha elmegyek a virágoshoz, (remélem nyitva lesz), de előtte mégis gyorsan írnom kell valamit. 

Egy csepp gondolkodás után, ez a levél készült.:

Drága Mama!

Boldog nők napját!

Üdvözlettel fiad.

És elégedetten, a magam büszkeségével, be is fejeztem a levelet. Beteszem a borítékba a hét szóval teleírt levelező lapot, és lezárom. Aztán, meg biztos, hogy elfelejtem feladni a postán. És telefonon, ismét csak egy kérdést tesz fel nekem az Anyukám, mint mindig, amikor hív. "Nem írsz nekem levelet? Nők napjára is ígértél egyet."