Az első filozofálgatás...

Most, olyan meleg van… Tegnap, szakadt az eső…

A kisfiam, reggel, bejött a szobámba. Az izzadság, gyöngyözött a homlokán, mert már reggel 7 órakór, a 10. emeleten a forróság vette kezébe, a kínzásunk staféta botját.

Bejött és az ágyam szélére ült.

• Apa… Apa – keltegetett
• Szia, kicsikém! – ébredtem fel
• Apa, miért van nyár?

Bevallom, a kérdéssel meglepett. Felelni, mit feleljek, egy 3 éves kisfiúnak?

• Miért van nyár? - ismételtem meg a kérdést. Nem mondhatom neki, hogy a föld ellipszis pályája stb. stb. Nem mondhatom, hogy a ciklikusság a föld időjárásának a velejárója. És azt sem mondhatom, hogy azért mert, a tavasz után, nyár jön…
• Miért van nyár?

Gondolkoztam, de jó válasz nem született az elmémbe, ezért a gyerek és felnőtt közötti eszmecsere, egyik fő pillérét vettem elő, a beszélgetési archívumból, amit általában, a gyerekek szeretnek mondogatni. Ami elősegíti, a magyarázat létrejöttét és kíváncsiságot fejez ki. Ez a szó: - Miért?

• Mert, a meleg napsütés, nem hagy aludni. Este meg, nem enged elaludni!
•  De tudod, nyáron többet süt a nap!
• Akkor, tegnap miért esett, az eső?

Ekkor nem tudtam megszólalni. Nevettem… Élveztem az első filozofálgatását, egy 3 éves gyereknek. Közelebb húztam magamhoz, és megpusziltam. A kérdéseiből rájöttem: már nem kisbaba! Kezd felnőni!