Az első hó...

Az első hó, éjjel, megszínezte a tájat! A gyermekek legnagyobb örömére, lágy köntösét felvette, a csúszó domb. Régen volt ilyen gyors lehűlés. Emiatt, sok embert fejfájás környékezte meg. De mindegy, új színt hozott, amit még a reggeli napsütés sem tudott eltakarítani. Előkerültek a szánkók, és a sílécek… De sajnos, ez a hó mennyiség, nem alkalmas, a téli sportok művelésére. Ezt a mennyiséget és a mennyiség létrejöttét, csak a meleg lakásból jó nézni. Esetleg a kandalló mellől az ablakon át, hogy milyen szépen szállingózik a hó. A Karácsony úgy sem volt igazi, mert a hóesés, nem örvendeztetett meg minket, így nem csodálom, hogy pár barátom, nem érezte ezt a karácsonyt megünneplésre méltónak. Persze, nem csak a hó hiányzott… Volt olyan barátom is, akit egy családtag tragikus elvesztése, vont el az ünnepléstől. És ne feledjem el, hogy az egyik barátom, azt mondta, hogy „Minek főzni annyit. Majd főzünk egy paprikás krumplit és kész, úgyse jön hozzánk senki”…

Az első hóról kezdtem írni, és máris a varázslatos szilveszterről írok. Sokan (magamat is beleértve), az év végét, jól meghúztuk munkával. Mintha valami átadó ünnepélyre készültünk volna. „Még ezt! Még azt meg kell tenni! Uuu, ebbe bele kell még húzni” stb. Mintha, a szilveszter éjjele után, letehetnénk a lantot. Mintha, egy színházi premier bemutatása után, könnyebb dolgok jönnének. De, ne álltassuk magunkat. Szerda után, ugyanúgy csütörtök következik, és péntek. Aki megtehette, hogy nem megy dolgozni December 31.-e után, Január 1.-én és 2.-án, annak van még egy hétvégéje, hogy felkészüljön, a Januári munkakezdésre… De utána, visszatér a rend és megint csak a péntek délutánja lesz a legnagyobb ajándék, a szombat előtt, amit várunk, egy éven keresztül...