Az se jó, ha tökéletes

Az se jó, ha tökéletes                                                           Írta: Makai Attila

                                                                                                        2026-04-18    

Megtörtént eset alapján írtam le a történetet, persze úgy, hogy a neveket megváltoztattam.

„AI”, vagy nem „AI” tehette volna fel a kérdést a magyar tanár, de ilyen kérdés, ebben a szituációban, nem is lehet feltenni.

Szombat délután, mindig-, bár nem mindenkinek, a pihenésről szól – gondolta magában Csilla, mikor megcsörrent a telefonja.

• Vajon ki lehet? – mondta, miközben elindult a telefonja felé. – jó, jó, jövök már. – mondta a telefonját nyugtatva, hogy nem kell sokáig csörögnie már.
• Igen tessék? – szólalt meg a telefonba Csilla, mikor felvette telefonját.
• Jó napot Csilla! Juhász Ferenc vagyok, a magyar tanárja.
• Jó napot tanár úr! - üdvözölte a tanár urat, értetlenül Csilla. A gondolatok, valóságtengere elindult Csillában, hisz azt találgatta, hogy vajon mit akar szombaton kérdezni a magyar tanárja. Lehet, hogy egy újabb versenyre akarja elküldeni, vagy szavalni kell valamelyik közelgő ünnepen? Ezen kívül, ezer és ezer gondolat megfordult a fejében, de az a kérdés nem volt közte, amiért a tanár úr telefonált.
• Kedves Csilla! – kezdte lassan és tagoltan a tanár. - Van egy kis problémám.
• Problémája? – kérdezett vissza Csilla.
• Igen… probléma. Én tudom, hogy… - itt sokáig kivárt a tanár úr, mintha ő is habozott volna, mivel is folytassa a mondatot, és mintha magyar tanár létére, ami elképzelhetetlen, fogalmazás béli gondjai lennének.

Csilla szeretett volna közbe vetni egy kérdést, hogy megkönnyítse a tanár úr beszédét, de nem volt elég információ, hogy bármilyen kérdést is feltehetett volna.

A hosszú hallgatás után, megjött a kérdés második fele.

• Beadott egy… szóval... kezdem az elejéről. A szakdolgozatot, amit beadott… én tudom, hogy biztos, hogy nem alacsonyodik le arra a szintre, hogy…
• Nem értem tanár úr. Mi történt?

A telefonban hallható volt, hogy a tanár úr nagy levegőt vett, majd kifújta és csak azután kezdett hozzá a mondanivalójának.

• A tanári karból többen is olvasták már a szakdolgozatát, amit beadott… Azt elárulom, hogy nem magát hívtam először, hanem az opponensét, aki megesküdött, hogy a dolgozatot, 
• Ön írta.

Talán, a tanár úr sem értette, hogy miért hebeg-habog az egyik diákja előtt, de nem készült fel rá, hogy mit is mondjon Csillának, az évfolyam legjobb tanulójának, egy ilyen kínos ügyben.

• Tanár úr! Mi a gond? Kérem árulja már el…
• A tanári karból, többeknek az, az elképzelése, hogy az Ön által benyújtott szakdolgozatot, nem Ön írta.
• Tanár úr! Az lehetetlen. Plagizálással vádolnak?
• Ez nem plagizálásként kerülne bele az iratokba, hanem AI- műként.
• Tanár úr, de, hát én írtam, az első betűtől az utolsóig. Az opponensem, sokban alátámaszthatja, hisz sok megállapításhoz, az ő kérdései által értem el.  Valami rosszindulatú feljelentés? – jutott Csilla eszébe, amit hangosan ki is mondott.
• Nem. Nincs feljelentés, vagy bejelentés. Az a gond, hogy annyira jó lett a szakdolgozata, hogy senki nem hiszi el, hogy van egy ilyen páratlan tanuló, aki így tud írni, fogalmazni.
• De tanár úr – kezdte volna magyarázkodását Csilla, akit már a zokogás kerülgetett, az egész eset miatt. – Mit csináljak? Én írtam.
• Túl jó, amit írt. Adja be még egyszer a dolgozatát, de írja át, és tegyen a dolgozatába, pár magyartalan kifejezést, vagy nyelvtani hibákat. Akkor el fogják hinni, hogy nem valamilyen számítógépes program által készített szakdolgozatot adott be.
• Tanár úr! Most azt kéri tőlem, hogy rontsam el a szakdolgozatomat, hogy elhiggye valaki, bárki, hogy én írtam?
• Pontosan ezt kérem Öntől.

Csilla, a konyha asztal székére huppant, olyan arckifejezéssel, mint akit most vágtak fejbe, és nem tudja hol is van. Édesanyja, amikor a konyhába lépett, nem értette, mi történhetett Csillával.

• Kislányom! Mi történt?

Csilla, lassan az anyukájára nézett, és még lassabban el kezdte mondani, azt, amit ő sem értett.

•  A magyar tanárom most hívott, hogy túl jó a szakdolgozatom. Át kell írnom, tele hibával, hogy elhiggye pár tudatlan barom, hogy én írtam a szakdolgozatomat.