Babául tanúlni...

Mielőtt megszülettek volna az iker babáim, mindig sokan mondták, hogy mennyit fognak majd sírni. Én mindig ellenkeztem, mert az én gyermekem, amikor megszületik, már akkor fogja mondani, hogy „Édesanyám, kérlek, hogy add ide az emlődet és egy kis tejecskét hagy fogyasszak belőle”. Ez be is jött. Születésük után fél órával a fent említett mondat felhangzott. Csak nem értettük, mert a babák a saját nyelvükön mondták, és mi nem tudtunk babául. Kb 6 hét kellett ahhoz, hogy megtanuljunk babául. Elég gyors feladatnak tűnt, ezért intenzív tanfolyamra iratkoztunk be a két babához.6 Hét után már kívülről ment, mikor álmosak voltak a babák és mondták: „Édesanyám kérlek egy kis tápszerrel felkevert anyatejet juttassál el hozzám, és még kérem, hogy az iciri-piciri kismesét, és az, hipp-hopp, jön, Vuk nótát is indítsd el részemre. És még valamit, ha a hátamat kicsit simogatnád az megfelelő lehetőséget biztosítana ahhoz, hogy az alvásom jelenetmentesen elkezdődjön” vagy „Édesanyám kérlek, hogy a tegnapi ebéd megemésztése után, a pelenkában végződött végterméket kérlek eltávolítani”.Ez utóbit én mindig összekevertem a „hagyjál békén” mondattal. Nehezen tanultam meg. Lehet, hogy a tájszólás miatt történt?