Csak egy urgás

Csak egy ugrás…                                                                  írta: Makai Attila

                                                                                              2020-06-30

A párkány szélén állok, szememet lehunytam. Mindenki lélegzet visszafojtva várja, hogy mi fog történni. Egy kis szellő fújt át, az arcomat megsimogatva. Talán engem szeretne vigasztalni, és biztatni, hogy talán sikerülni fog. Itt állok, és nézek a fekete semmibe. Előttem, elterülő kékség tudom, kedvesen hívogat. A szívem dobbanását hallom lüktetni. Mélyen érzem, hogy nem kell megtenni. Nem kell bizonyítani senkinek semmit. Az arcomon egy izzadságcsepp fut végig, keresve az útját. A szellő ismét próbálkozik, és az ujjaim között keresi a kézfogás lehetőségét. Mélységes csend támadt, amikor a kezemet a fejem fölé emeltem. Most kinyitom a szemem és ugrok ... a fürdőmedencébe.