Csak egy véletlen, ahogy a patak keletkezett - 200 szóban

Csak egy véletlen, ahogy a patak keletkezett – 200 szóban                         Írta: Makai Attila

                                                                                                          2021-06-28

Szél, a lassú folyó partján álló, jegenyefasorral kelt birokra. Már rég óta zavarta, hogy bárki az útját állja. A jegenyék, egymást fogva, mindig állták a szél vad tombolását. Közben gúnyolódtak rajta és kinevették. A szél, időről időre visszatért hozzájuk, és próbálkozott erejével, de mindhiába. A szél alul maradt. Az egyik őszi délután, a szélnek segítője akadt. Egy hód költözött a jegenyék gyökerei közé. Amit a szél nem tudott véghezvinni, a hód megtette. Erős fogaival, a törzsüket körberágva, kidöntötte, a fákat sorjában. Ezzel megpecsételte a gúnyolódó jegenyefák sorsát. Várfal lett belőlük. Ahogy a víz emelkedett, az egyik parton, a folyóból kivált egy ér, ami a dombos talajon utat keresett magának lefelé. Az eleinte vékony erecske, elkezdett erősödni. A vize, kis medret készített számára, néhol bontva-, vagy építve az éledező patak útján. Egy kiadós eső, még ki is mélyítette ezt a medret. A bőségesen érkező víz, gyors folyást kölcsönzött a víznek, aki, mindent elszállított a patak útjából. A keletkezett patak, az eső után, már büszke lehetett magára. A hódvár megléte, megemelte a folyószintet. Ami elég vizet biztosított, a patak életéhez. Látható, honnan indult a patak, de hova érkezik, azt csak a szél tudja, aki boldogan fürdik a patakban. Már nem gúnyolja senki…