Családon belüli erőszak
Valakinek meg kellene írni… Családon belüli erőszak!
Lenne mit írni erre a témáról, mégis inkább elhallgatok. Nem kellene a szennyest kiteregetni… Gondolkoznak sokan erről… Egy brutális félreértés. Mit is nevezünk erőszaknak?
A Wikipédia szerint: Előre eltervezett cselekményeket, amelyek más élőlényeknek fájdalmat, sérülést, szenvedést okoznak, illetve más embereket valamire fizikai erővel vagy hatalmi nyomással kényszerítenek. Az erőszak gyakran agresszióval párosul.
Sok igazság van benne, amit leír. Még hozzátenném, hogy a gyenge idegzetű emberek mindennapos társa. Ha erről beszélünk, elszörnyülködünk. Legtöbbször ki sem derül, hogy a családban történt, történik ilyen. Ha mégis valaki megtisztel és elmondja, hogy vele is hasonló történik Én mindig mondom, hogy...
Van egy mondásom: Ha rossz, vagy semmi, akkor inkább semmi… De ezt könnyű mondani, mert ahhoz tudnom kellene, hogy milyen kiszolgáltatott, milyen függő, kapcsolatfüggő a személy, akinek ezt a tanácsot adom. Anyagi függés, vagy a gyerekek miatti függés, az egyik legborzasztóbb indok a maradásra, mert azért viseli el, a feléje sugárzó erőszakot. Beáldozza az életét, feláldozza magát. Sokan magukat hibáztatják azért, ha kapnak pár fülest, vagy az udvaron a hajuknál fogva vannak végigrángatva… De miért?
A családi alárendeltség, vagy az irányítási, uralkodási vágy? Legtöbbször nincs is indok, csak így alakult ki.
A bántalmazott szüleinek is a felelőssége, hogy ez így alakult, mert nem mutattak példát. Nem készítették fel anno a gyermeküket, hogy az első agresszióba csapott veszekedés után, jön a második és így tovább… Az első után kell, megálljt parancsolni. Akkor kell lépni. Akkor kell mérlegelni, hogy, hogyan tovább. Elköltözni, elmenekülni. De ez is csak vágyálom, mert vannak olyanok, akinél nincs hova menekülni. A szülök, már nem élnek, vagy veszekedve váltak el egymástól, de az is lehet, hogy a szülök, már előre vetítették ezt a kapcsolati kudarcot, és beismerés lenne velük szemben, hogy tényleg jól látták előre, így az ego miatt marad a kapcsolatroncsban, összeroncsoltan.
Sokan mondják, hogy nézzük meg a másik oldalt is, mert ha egy bántalmazott panaszkodik, akkor igazán nem látjuk a teljes képet... De elnézést!!! Azért nem kell valakinek bántalmazni, esetleg megpofozni senkit, mert neki van igaza!
Tehetetlenségi, kommunikációs kudarc!
De mégis miért maradhatnak még ebben a szituációban a bántalmazottak sokasága. Beszélgettem az egyik védőnő ismerősömmel erről, aki a kötődést említette, a szerelmet, és a neveltetést hozta szóba. Ez a legutóbbi ütötte meg a fülem. „A neveltetés”. Valaki igényli, hogy a napi, vagy heti pofonját megkapja? Mint egy neveletlen gyerek? Én nem hiszem el! Még a gyereket sem kell verni, ha nevelésről van szó. De ő bizonygatta, hogy a 40 év gyakorlatában előfordult már ilyen. Amikor egy férj veszi át az apa szerepét és neveli a feleségét. Agresszióval és pofonokkal…
Sok kampány már elindult, hogy visszaszorítsák ezt a gyalázatot, amit családon belüli erőszaknak neveznek, de nem sok sikerrel kecsegtetnek, mert a bántalmazottak, csak csekély része meri felvállalni, maga és mások előtt ezt a tényt, hogy ő ilyen körülmények között él. A többi szégyennek tartja… és magát okolva, csendben tűr tovább.