Duciság 3

Duciság 3                      írta Makai Attila

                                         2013-11-02

Sok visszajelzést kaptam, a duciságról! Mármint, a duciságról írt blogomról. Sokan megsértődtek az íráson, hogy miért nem, valami, sokkal jobb témát veszek elő, mint a másoknak megfelelő, súlyproblémák. Megkértek, hogy inkább, más témát feszegessek. Ezért is írok a duciságról, még pár gondolatot.

Furcsa gondolatok futkároztak a fejemben, amikor a duciságra gondolok. A régi időkben, az 1800-as években, külön szépségnek számított, ha valakinek volt,”fognivalója”. Ehhez képest, most egy „amorf nő”, a szépségideál. 170 magas, 37-es láb, ruganyos láb és fenék, 50kg, és nagy alma mellek. Naivitás az életben és harciasság az ágyban. A szőke hajról és a bájos pofiról nem is beszélek. Ennek akarnak megfelelni? Huuuuh. Mennyi ember, avval tölti az idejét, hogy el akarja hinni. Mindenben, a „tökéletességet” kell elérni. Az előirányzott tökéletességet. Bevallom sokszor, Én is közéjük tartozom. Megfelelni, megfelelni… Nincs elég boldogság az életemben, ha nem dicsérnek, ha nem fogadnak el. Miért kell az elfogadás? Nekem kell egyáltalán? De, nem csak nekem kell. Úgy veszem észre, mindenkinek kell. Próbálok mindenkit dicsérni, és azt sulykolni „milyen sok az, amit elértél, milyen ügyes vagy” De sokaknak, már ez, nem segít. Nem hozza helyre, a mostani depressziós hangulatot. Valakinek mondtam, hogy milyen ügyes és mennyi jó ötlete van. Ő nem vett komolyan, azt hitte, csak New age-es betanult szöveget mondogatok. És lehurrogott, hogy ne mondjak ilyeneket, ez nem igaz. Ez nagyon rosszul esett… Pedig kell a dicséret. Kell, hogy kinyissuk a szemünket és, mintha mindennap karácsony lenne, ajándékként osztogassuk a dicséretet. Nagyon nehéz. Igaz, de így lehet jobb és szebb a mindennap. Bár túlzásokba is lehet esni. A dicséretet illetően. Úgy kell dicsérni, hogy hihető legyen, és tényleg a szép, vagy jó dolgokról szóljon. Mert, néha nehéz elfogadtatni a másikkal, hogy értékes, szép, vagy okos.

A bizalom miről is szólhat, ha nem a másik ember által mondott dolgok elfogadását. De a bizalmat, magadban kell keresni. A magam által mondott dolgok, elfogadása. Néha úgy érzem, az emberek önmaguknak is hazudnak. Kóros hazugságok, az életkorról, a tudásról, szépségről. Ha már a hazugságokról beszélek. A smink, hazugság? A megjátszás, hazugság? Bár már sohase tudhatjuk meg, hogy az emberek, azok-e aminek mondják magukat?

Csak azt tudunk az emberekről, amit el akarnak mondani magukról? Az álarcot? Az, kell? A reklám igen is fontos. Az Önreklám. Ahogy járom az országot, látom, az 50 kg-osoknak is vannak problémái. A megfelelési kényszer belopta magát, a mindennapok bonyolult forgatagába. És mindenkit érint. A divat, az állandó fogyókúra, a smink, a jó duma. Talán nincs is olyan, aki nem foglalkozik, efféle földi kényszerekkel.