Egy festő feleség elmélkedése
Egy festő feleség elmélkedése írta: Makai Attila
2021-10-01
Férjem, bármit megtesz a népszerűségért, az elismerésért. Én mindenben társa szeretek lenni. Társa, pártfogója, játszótársa. Néha, amikor elkeseredi, gyámja és gondozója. Korábban nehéz volt a hétköznapokról beszélnem. Annyi gond, intrika és kicsiség jellemzi olykor a hétköznapok nyűge, hogy kitárulkozni, talán nincs is jogom hozzá. A férjem, megbecsült ember, ezt elmondhatom, de mégis, a mindennapokban is keresi a kihívásokat. Szeretem nézni, amikor fest. Sokszor, talán órákig is el tudom nézni, hogy az ecsetvonások, hogyan alakulnak át formákká, árnyékká, vagy visszatükröződéssé. Sok ember megfordul nálunk. Ilyenkor nagy viták alakulhatnak ki a festői irányzatokról, a színek fontosságáról, esetleg a modell kecsességéről, vadságáról.
Férjem, szeret natúr testeket festeni. „A test szépsége” – mondogatja, de én sokszor úgy érzem, megcsal. Persze, nem a hagyományos úton, hanem a festészeten keresztül. Akkor nem létezik számára más, mint a modell, a festék, a vászon. Még az ebédjét is ott szokta hagyni, vagy egy kicsit belefal, és röpül akkori szerelméhez, festményéhez. Na, ilyenkor szoktam azt érezni, hogy gyám, és gondozó vagyok. Pár festményt, már elégettem volna az évek alatt, de mégsem vitt rá a lélek. Barátnőim, sokat beszélnek a hátam mögött, kérdezve, hogy hogyan tűrhetem azt, hogy más nőket nézzen meztelenül, ruhától mentesen. Persze, tőlem nem merik megkérdezni. Egyszer megkérdezte a legjobb barátnőm mégis, akkor én azt feleltem, egy festő, egy művész csak a modellt látja, az idomokat, a fény –játék hatását, a színeket egy-egy modellben. Este, mégis. Velem bújuk ágyba. A festmény elkészülte után, nekem mutatja meg diadalmasan művét. Így nem haragszom, nem is haragudhatok rá. A boldogságot, a kettőnk boldogságát többre tartom, mint minden nap, csak azt lesném, hogy milyen csinos modell jön hozzánk.
Sokszor elmélkedve ül, karos székében, és nézi képeit. Ilyenkor nincs kedve festeni. Ilyenkor, a napi gyászt éli meg – ahogy nekem mondja. Nehezen lehet kiragadni ebből az állapotból. Ilyenkor jobban látom, ha nem zavarom. Szerencsére, ilyenkor, mindig betoppan hozzánk valaki és sikeresen, elkanyarítja őt az önsajnálat és a depresszív állapottól.
Ahogy korábban már mondtam, sokan járnak hozzánk. Néha vita és egy üveg bor is előkerül. Egy eldöntésre váró vita miatt, még modellt is csinált belőlem. Én nem szeretek meztelenkedni. Mintha a ruha megvédene, mintha megóvna a kéjenc, mocskos világtól. Egy vita miatt, mégis le kellett vetkőznöm. A férjem, egyik barátja heccelte őt, hogy nem tud, egy hétköznapi tárgyat, egy hétköznapi nőt, például megfesteni. A férjem, rögtön neki is állt, de túl akarta szárnyalni, az addigiakat és egy akt kép minden korlátját túlharsogva, önarcképet és engem is megfestett, persze az ő stílusában. Megmutatva a női test szépségét, és mégis törékeny puhaságát. A térdére ültetett, és a ruhámat szétgombolva, először csak a fél mellemet szerette volna megfesteni, de a rajzok, nem tetszettek neki. Majd teljesen levette a felső részét, Azt mondogatta, hogy így jobban tudja ábrázolni, a kontrasztot, a fiatalság lángja és a háttérben megbúvó öreg elgyötörtség között. Én bár hányszor is mondtam, hogy ne érezze magát öregnek, hisz még fiatal, de ő sosem tágított ettől.
A festmény elkészülte után, sok ember látta a fedetlen testemet. Páran, élőben is szerette volna látni, a lefestett témát. A férjem, egyik barátja, még fel is ajánlotta, hogy aktot fest rólam. Nehezen tudtam lebeszélni róla. A férjemnek, a férjemért sok mindent megteszek, de nem hajlok rá, hogy napokon keresztül ruha nélkül nézegessenek.
Egy festmény alapján írva:: Levis Corinth - Önarckép feleségével, és egy pezsgőspohárral (1902)