Egy gondolat...

Annyi ember, annyi gond... De ezzel nincs is igazi baj, csak úgy érzem, hogy mindenkinek jár az, amiről oly sokan elfelejtkeznek. Mintha kiírtatták volna, a mindennapokból. Mintha egyértelműnek vennék azt, hogy minden "nekem ez jár!" felkiáltás, tényleges beteljesülést okoz. Elfelejtettünk ösztönözni, és megerősíteni embereket, hogy jó úton jár. Elfelejtettünk megérdemelt dolgokat odaadni, úgy, mint: Köszönöm, hálás vagyok, stb. Nem vetem senkinek a szemére, mert elég gondja van mindenkinek. Még eggyel, nem kell tetézni, de mégis, egy kis elgondolkozást talán megér az írás. Elgondolkozni, hogy akár egy mosollyal is lehet, megköszöni dolgokat, megoldani problémákat. Tudom nehéz! Nekem is az, de a gondjaim is nehezek, ha nem nehezebb egy mosolynál. És így talán mi is jobb kedvre derülünk. Egy mosoly által. Az egyik barátomnak, egy gondolatot küldtem, mert igazán maga alatt volt. Az olvasónak is elküldöm, hogy hátha eszébe jut egy sötét óráján.

"Az élet igazi körforgása... Amikor a mosolyból komorság válik, majd ismét mosoly törheti meg a csendet"

Tudom, talán elcsépelt, és demagóg szavak, de hátha jobb lesz... Hátha átsegít egy gyászos pillanatban...