Egy kedves történet...

Sokszor megbotránkozok embereken. Azt gondolják, nincs más csak ők a világon. De üde színfoltot hoz az életemben, amikor kedves emberekkel találkozom. Érden találkoztam, a saját butaságommal is. Egy patika előtt, a kocsi kulcsot az ülésen hagyva, bezáródott a kocsim ajtaja...de ne csapjak a story közepébe...A patikákat látogattam, amikor Érden egy patika előtt, egy ikerpár csecsemőre lettem figyelmes. Egy fiu és egy kislány. Ezt a ruhájuk színéből gondoltam. A fiu nagyon sírt, mert az anyukájuk a patikában vásárolt, és a kicsi fiu a patika előtt felébredt. Nem találta az anyukáját. A patikába beszóltam, az anyukának, hogy addig, amíg nem jön, szóval tartom a síró kicsit. Az anyuka patikai vásárlása végéig, mesét mondtam a kicsinek. Utána a patika előtt beszélgettünk. Elmondtam, hogy nekem is ikreim vannak stb. Megemlítettem a blogot is, amit írni szoktam. (Na, ekkor történt, a kulcs bezárása a kocsiba). Egy tollért nyúltam be a kocsiba, és az ülésre tettem a kocsi kulcsot, amíg kerestem a tollat. Az ajtót becsuktam, és abban a pillanatban, lezárta a kocsi magát. Én kint a hidegben dideregtem, a kulcsom a kocsi melegében, a telefonom társaságában bulizott. A patika vezetője pont akkor lépett ki, és nevetve (mást nem tudtam tenni) elmondtam, hogy milyen ostoba voltam. A patikavezető rögtön szólt a kolléganőinek, hogy telefonáljanak, hátha valaki tud segíteni az ismerősök közül. A patika szomszédjában lakik két tizenéves srác, akik akkor jöttek haza. Már telefonon hívta, az egyik asszisztens, a srácok anyukáját, hátha tudnak segíteni. Szóval a srácok megérkeztek. És tudtak mindent, a kulcsom történetéről. Segítettek. A google -ba beírták a kocsi ajtót, hogy lehet kinyitni. Egy kisfilmet megnéztünk, hogy egy cipőfűzővel, hogyan lehet kinyitni a kocsi ajtaját. Hoztak egy cipőfűzőt és 15 perc alatt kinyitották. Az ámulattól és a hálától nem jutottam szóhoz. Kerülgetett a meghatódottság és a sírásvágy is. De összeszedtem magam, és a "Tartozom valamivel?" - kérdéssel hozakodtam elő, amire a "Ne vicceljen, semmivel. Őrültünk, hogy segíthettünk!"- volt a válasz. Megköszöntem! A patikában is, a segítséget, és indultam tovább. Ettől a perctől, kicsi mosollyal a számon dolgoztam.