Egy üveg szörp esete...
Ma, egy szép dolgot láttam. Egy anyuka bement vásárolni, egy üzlete. Ez még nem lenne olyan megemlítésre szoruló művelet, de mégis sokat jelentett. Én pont akkor léptem be, a bolt ajtaján, mint a hölgy, a kisgyermekével. Illedelmesen, magam elé engedve mentünk. Én szerettem volna, valamilyen löttyöt venni, szomjúságom eloszlatására. A hölgy, másik úton ment, de a gyümölcslevek és az egyéb innivalóknál, már közös volt az utunk…
A kisgyermek rögtön odafutott, a szívószálas szekciókhoz. Az anya azt mondta:
- Nem kicsim, most nem veszünk olyat! - a szörpökhöz lépett, és elvett egy bodza szörpöt. Majd kezdte magyarázni a kislányának, hogy miért vesznek szörpöt. Az érvek közé tartozott az olcsóság is, de amikor az érveket sorolta, megfogta a fülem az egyik érv. A színek örvénylése. Nem értettem! Kicsit cikázott fejemben a gondolat, hogy mit is akart mondani a hölgy. De bevallom nem értettem. Mert mi köze van egy italnak, a színek örvényléséhez?
Én, eddig a pontig azt gondoltam, hogy kólát veszek, de a mama érvelése megváltoztatta a cselekedetem végkimenetelét. Szörpöt kívántam inni. Ezért Én is vettem egy szörpöt, és buborékmentes vizet…
A kocsiban már bent ültem, amikor az anyuka a kislánnyal kiérkezett a bolt elé. Az árnyékban megállva, az anya elővett egy műanyag üveg formájú flakont vizet, és bodza szörpöt töltött bele. Majd a kupakot visszatekerve, fejetetejére állította a palackot, és a kislány elé tartotta. A kislány arcán, gyönyörű mosoly jelent meg.
- Anya nézd! – mutatott az örvényekre a szörpös vízben.
- Látod milyen szép?
- Annyira gyönyörű!
Pár másodperc múlva visszafordították a műanyag flakont, az anya letekerte a kupakot és a kislány kezébe adta. Ő mosolygósan nagyokat kortyolt a hűs nedűből, és elindultak haza.
A kocsiban én is a vásárolt vízbe beletöltöttem a szörpből, majd a kupakot visszacsavarva, felkészültem a csodára…
Körülnéztem, de az utcán csak a távolodó, anya-lánya párost láttam.
Nagy levegő…
A palackot, mint ahogy láttam az anyától, megfordítottam. A szörp keveredése a vízzel boszorkányos színeket és örvénylő formákat hozott elő. A színek a citromsárgától az okkerig mutatták a színpalettát. Mintha életre kelt volna a víz azáltal, hogy a szörpöt hozzáadagoltam. Úgy vettem észre, hogy a szörp sűrűbb részei kergetőzésbe fogtak, majd feloldódva lehelték ki lelküket. Átadva magukat, a boldogság gyönyörének.
És ez a csoda mind az szemem előtt jött létre, csak az én kedvemért.
Majdnem felkiáltottam:
- Anya nézd!
De visszafogtam magam. Sajnos, egyedül voltam a kocsiban. Senkit sem tudtam megörvendeztetni, evvel a látvánnyal. De fogadalmat tettem, hogy a gyermekeimnek, én is megmutatom ezt a csodát.
A színek kavalkádja, sajnos, csak pár másodpercig tartott, amíg összekeveredett a szörp a vízzel. Addig néztem, míg fokozatosan elcsendesültek az ital örvények, és végül csak egy szín vette át az örvények helyét. Az flakont visszafordítva, lecsavartam a kupakot és nagyot kortyoltam az italba. Észrevettem, hogy én is mosolygok, mint a kislány...