Egy vers és egy mese...

Egy nap, a mai nap ... Egy verset írtam. A vers címe:" Hogyan tudnék én így, megnyugvást találni?" , és végre sikerült, egy mesét befejezni, amit már, pár hete írok. A mese címe: "A kutya, meg a fény"...

A vers... A verset, már érleltem magamban... És eszembe jutott, egy jó mondat: Egy élet vagyok, élni akarok! " Ezt a mondatot, leírtam. Utána beindítottam a: https://www.youtube.com/watch?v=Ww_9pDFciJI     chello és zongora zenét hallgatni. A többi kifolyt, akarom mondani kiömlött belőlem. Kicsit a kilátástalanság nyűgét, és a kitörés lehetetlenségét képviseli, ez a vers szerintem. A többit az olvasó eldönti magában... De még valamit, kiemelnék:"Az élet, egy mondvacsinált, birtokos jelző!" Hányan mondják, hogy az életem így, meg úgy. Közben a valóság, hogy sokan pazarolják, az időt, az életet...

A kutya, meg a fény... mese... Kérdésekkel vagyunk tele. A kérdéseink fontossága, a pillanatnyi képzeletünk és vágyaink megnyilvánulása. Valamint, ha félsz valamitől, akkor sokkal jobban tudod, a félelmet felszámolni, ha nevet adsz neki. Ezen esetben, a villám a jó név...