Első szerelmem története...

Az első szerelemre mindenki emlékszik! Az első szerelmem nem is egy lány volt, hanem kettő! Az egyik osztálytársam volt, ma már a nevét sem tudom. A másik lány egy eltitkolt szerelem volt. A legális szerelmemmel dicsekedtem, amikor a nagyszülők faggattak a szerelmi életemről. A titkolt kedves a boldogságérzetem kezdeti rügyeit vetette el.

Tudtam, hogy mindig ott vár a folyosón, és minden szünetben, azt a pillanatot vártam, amikor elsétáltam mellette, és egy mosollyal, mosolyt loptam tőle. Sokáig néztem utána, a csodálatos szemét. Sokszor megbotlottam, a szanaszéjjel táskákban, mert nem volt semmi fontos, csak a szeme és a mosolya… Minden mosolyom az övé volt… Mikor, oly sokszor megpillantottam számomra megnyílt a mennyország…

Mindenki másképpen emlékezik… én úgy emlékszem, sötét volt a folyosón, mindig sötét. A bútorok elvették a helyet. Az „A” osztály és a „B” osztály között volt egy kis zsibongó a szünetek megédesítője. Ennek a zsibongónak az egyik sarka volt az övé, és kicsit az enyém is… Alig vártam, hogy kicsengessenek! Én megmagyarázhatatlan erővel robogtam kifelé az osztályból, hogy lássam a mosolyt, amit szerettem volna kisajátítani. Ami csak az enyém lehetett. Az a száj görbület vette el az eszem…

Csak arra vártam, hogy egyszer beszélgetni tudjak vele, hogy némán megfogjam a kezét. Hogy haza kísérjem. Bár még csak 7 éves voltam, de tudtam mi illik, ha valaki szerelmes… De erőm nem volt hozzá, hogy kinyissam a számat, és a barátnői díszes koszorújából kiszólítsam. Nem mertem értésére adni, hogy mit érzek. Bár mindenki csúfolt miatta, Én ezt csöppet sem bántam, mert úgy érezhettem, hogy összeköt, legalább ez a dolog.

Nézzük meg magunkat… egy életet kell leélnem, hogy rájöjjek, mennyire fontos volt nekem, a szünetekben, az a mosoly… hogy, milyen fontosak voltak nekem, azok a pillanatok…

Mindenki az aki… Részemmé vált az a mosoly…