Elsőnek lenni az óvodában...

Elsőnek lenni az óvodában                                                               Írta: Makai Attila

                                                                                                          2020-05-23

Elsőnek lenni az óvodában, mindig olyan furcsa dolog. Apa sokat dolgozik, sokszor nem is jön haza, Anyának, meg emiatt, sok sírnivalója, és dolgoznivalója van. Mivel reggel Anya korábban megy dolgozni, mint a többi anya, ezért korábban is visz az oviba. Anyának furcsa munkája van. Ő az a cégnél, akire mindig a legjobban várnak. Valami főnök lehet, mert a nagyfőnök is csak akkor mer belépni Anya munkahelyére, ha előtte megkérdezi.

• Ugye, már nem csúszik a wc-ben a kő?

Mondjuk, azt nem értem, hogy Anya mit nevet ezen néha? Közben eljátszva, hogy toporog a vezérigazgató az ajtó előtt, mielőtt, az őkegyelmessége Mari asszony bebocsájtást enged rezidenciájába.

Így már meg is mondtam, anyukámat Máriának hívják, de mindenki csak lemarizza. Pedig milyen szépen cseng az a Mária, vagyis Mááária, ahogy a szomszéd néni szokta nevezni. Bár néha, amikor a szomszéd néni szájából valaki kilopja a fogait, a Mária szó, mintha farkas csorda ordítása lenne. Abban nincs semmi szépség.

Jaj, de nem erről akartam beszélni, hanem az oviról. Azt sem tudom, hogyan kezdjem, talán onnan, hogy:” Elsőnek lenni az óvodában, mindig olyan furcsa dolog.” Reggel a dadus nénivel találkozunk a kapuban. A nagydarab dadus nénire mindig várnunk kell a kapuban. Anya szerint, mindig arra bazíroz, hogy anya elkéssen. De mindig az első „assza megnél” meg szokott érkezni. Az „assza meget”, Anya mindig csendben, magának mondja, nehogy én meghalljam, de nekem jó a fülem, így sok mindent meghallok. Például azt is meghallottam, hogy Anyáék az egyik este vitáztak, mert Apának a soron következő „urvája”, nem szedett be valami gyógyszert, ezért Apa otthagyta. Emiatt az „urva” Anyának levelet írt. Bár sok mindent nem értettem a veszekedésből, de utána anya, végre velem aludt az éjjel. Annyira jó volt ölelve aludni az ágyban. Anya még sírt is, pont úgy, mint az anyák napi ünnepségen. Próbáltam, egész éjjel a pisi manót nem beengedni a takaró alá több-kevesebb sikerrel.

A dadus néni, mindig kipirultan, és futva érkezik a munkahelyére. Az utolsó métereken, mindig sorolta, hogy ki miatt késett el. A késés nagysága, mindig eldöntötte, hogy Anya öltöztet-e át, vagy a dadus néni. Bevallom, Anya jobban öltöztet át, mert amikor a nagydarab dadus néni, Erzsi néni öltöztet át, akkor abban nincs kegyelem, és hiányzik a szeretet és a gondoskodás. Ilyekor a dadus néni, a gőzölgő kávéját iszogatja üvegpohárból, miközben, bambán engem néz. Anya kedves hangja helyett ilyenkor egy károgó szarka mondogatja:

- Siess már! Meddig várjak rád?

Persze, Anya segíteni is szokott, de ettől a szürke arcú varjútól, nem várhatok semmit. Átöltözés után, mindig beküld a csoportba. Egyszer azt is mondta félálomban, hogy menj be és játsz a többiekkel. Ezen sokáig kacagtam, hisz pár babán kívül, amivel a lányok játszani szoktak, más nem volt a csoportban.

Jó elsőnek lenni a csoportban, hisz azzal játszhatok, amivel akarok. Mondjuk, nehéz társasozni egyedül, de legalább, mindig én nyerek. Nagyon sok játék van a csoportban. Persze labdázni tilos. Egyszer labdáztam, de a varjú bejött, és leszidott miatta. Azóta, nem terhelem az idegrendszerét azzal, hogy pattogtatom, vagy rugdosom a labdát. De gurítani, azt még szabad. Azt nem hallja meg. A legjobb játékom, amit én találtam ki, hogy a labda útjába minél több játékot állítok, amit a labda ledönt. Annyira jól szokott sikerülni. Csak az elpakolás szokott nehezebben menni. De nem tart ez sokáig. Két év múlva, ha nagycsoportos leszek, akkor majd a kicsik fognak elpakolni.

Ha valaki azt kérdezi, hogy miért jó elsőnek lenni az óvodában, annak csak azt válaszolnám, nem jó elsőnek lenni, mert Anyával, így kevesebbet vagyok. Egyszer szeretnék én is tízkor megjönni, mint a Ricsi szokott. Az ő anyukája sokáig alszik, és valami versenyautóval szokta hozni Ricsit az oviba. Mondjuk, Ricsi anyukájától kicsit félek, mert hosszú, mindig piros körmei olyan hegyesek, mint a magasított cipői. (Uuu erre hallottam egy kifejezést: Magas farkú cipő). Valamint a szőke haja alatti halra emlékeztető szája, megrémít kissé. És a hangja, brr! Csak rá gondolok, beleborzongok. A Ricsinek már mondtam, de azt felelte, hogy ez a menő, anyukája ezért ilyen. És még azt is mondta, hogy tetkója van, és Merdzsóval is azért jár, mert az a menő. Ricsi sok dolgot tud az életről. Apukája, most vett egy arany nyakláncot, nagy kereszttel neki is. Pont olyat, mint az apukájának van. Ja meg fekete mészbólsapkát is kapott, hogy tudjon menőzni. Most mindenki azt gondolja, hogy milyen jó Ricsinek, de ő elárulta, hogy nem is jó neki, mert a legújabb exboszt nem vették meg neki, és délután, néha ő szokott lenni a legutolsó. A telójával, sokszor az anyjának kell telóznia, hogy jöjjön érte. Szegény Ricsi, a takarító néni biztosan nem jól takarít náluk, így sok lehet az anyja munkája.. Nálunk Anya takarít, ezért gyorsabban is végez, és van még ideje velem játszani egy kicsit.