Elszabadult franciaágy...

Elszabadult franciaágy                                                          írta: Makai Attila

                                                                                              2020-05-11

Galériás földszinti lakásban történt az eset, ahol egy galériás lakást üzletté nyilvánítottak, vagyis kettéosztottak. Az alsó rész lett egy teázó, a felső emeleti részt, pedig lakáskultúrával és hobby szerekkel foglalkozó hölgy bérelte ki. Bár, mintha a teázó is egy lakáskultúra mintabolt lenne. Múlt század elejét emlékeztető, teázó, kávézó, sok fiatal szívét nyerte el. A teázó falai barackvirág színeivel, és nyíló barackvirág díszítése, valamint a régi bekeretezett fotók, egy kertre emlékeztetett mindenkit. Ebben a kertben, szana-széjjel szófák, kis asztalok, kerevetek szolgáltak a betérők részére nyugalmas ülőhelyet, melyet, a virágok, és valami furcsa mozaik elrendezésű egy méteresre, téglából épített kerítés, mintegy felszabdalta, több részre, ezt az egy teret.

Az emeleten, ahogy ők beszélték egymás között, egy fiatal hölgy lerakattá minősülő csecse-becse és bútor boltja, üde színfoltként próbálta bebizonyítani, hogy lehet két, teljesen különböző cég profil, egymást segítő társa. Hisz, aki betéved egy teára, felmehet az emeletre, és apró, néha giccsbe hajló portékát választhat magának megvételre, vagy éppen fordítva a bútor és csecse-becse boltba betérő, megállhat egy pohár teára, a vásárlás előtt, vagy után. Ha előtte áll meg egy teára, akkor magába szívhatja a múlt század eleji egzisztenciát, vagy divatirányzatokban elmerülhet, amit az otthonába haza is vihet. Ha utána ül le egy teára, akár, ha vásárolt ilyet, akkor a saját 19. század elei csészéjében is elfogyaszthatja a hűsítő, és élénkítő nedűt, olyan környezetben, amit színeivel, bútóraival, és a sok díszpárnával, direkt nyugtatónak és otthonosnak terveztek.

Egy héten, a nyár közepén, hatalmas örökségből visszamaradt bútorszállítmány érkezett, mintha egy kastélyt ürítettek volna ki. Fele újabb bútor, a másik fele éppen beillene a kávézó bútorai közé. A galéria, a nagy szoba, de inkább teremnek beillő eléggé az ablakok felé kinyúló széle, a tervező megálmodása alapján majdnem átlóban hullámzó tengert utánozva próbálta a teret kibővíteni. A galéria így egyre szélesedő, a végét majdnem teljes falfelületén, lehetett egy olyan raktárt kialakítani, ami bizton állítható, hogy egyedülálló színfolt lehetett. De a raktározásnak, hátrányi is vannak. A modern bútorokat, szétcsavarozás után, akár kis helyre is el lehet raktározni, de a régebbieket, gondos becsomagolás után, sem lehet úgy elpakolni, mint a tetrisz nevezetű játékban. Az új szállítmány több franciaágyból állt, amit csak egy hónapra kellett elraktározni, hisz az új tulajdonosa, még az eredeti helyén kiválasztotta szállodája részére azokat, amelyek tetszettek. Egy hónap, mire végeznek a felújítással, de addig, nem lehetett máshova tenni, mint a csecse-becse bolt raktárába. A tervező, szerencsére teherliftet is tett a két szint közé, így könnyebb volt az emeletre felpakolás, de az elhelyezés, már nehezebbnek bizonyult. Kitalálta az egyik szállító, hogy úgy lehet sok ágyat kis helyen elraktározni, ha élére állítva egymás mellé, mint a könyvtárban sorakozó könyvek pakolják. Az ágyak fölé, a díszpárnákat és egyéb kis dolgokat lehet pakolni. Az első, vagyis a korlát mellett álló szélsőt, a korláthoz kötözték, de a többit, csak a gravitációban bízva beszorították a fal és a korláthoz kötözött ágy közé.

Az olvasó részére azért fontos ez a sok adat, hogy el tudja képzelni, hogy milyen erők munkálkodása révén történhetett meg az esemény.

Még el kell árulnom, hogy a galériának három feljárata volt. Az egyik az imént említett teherlift, a másik kettő feljárat, csigalépcsővel volt tervezve, hogy minél kevesebb helyet foglaljon a lépcsőház. Az egyik csigalépcső a keskeny oldalon segítette a feljutást, a másik a galéria közepén volt található. A középsőt használták többen, a szélsőt, az eldugottsága miatt, talán csak a személyzet használhatta. A középen lévő csigalépcső felső végét úgy alakították ki, mintha egy erkély lenne, egy elmerengő hely ahol a nagy ablakokban látható gyalogos forgalmat lehet vizslatni.

A baleset egy nyári napsütéses hétvégének a délutánján történt. A teázó a betérő látogatók cseverésző hangjától és a lemezjátszóból halkan előtörő taktusaitól, a 19.századi polgári világot idézte elő. A tea illata olyan részegítően hatott talán, mert a vendégek mosolya nem akart alább hagyni. Máskor, máshol talán megszólták volna azt a gyermeket, aki magát is felülmúlva, az egyik csigalépcsőn rohangált fel és le, de itt és most, nem volt senki, aki rászólt volna. Ennek a gyermeknek az anyja egy krémesre, és egy teára vágyott csak, de az örökké mozgó fiát nem tudta az asztalhoz leültetni. Inkább hagyta, hogy csináljon, amit akar, így a krémest legalább el tudja fogyasztani.

A gyermek a csigalépcső tetején, az erkély rácsai között kibújva, mintha egy hajóorrdísz utánzott volna, úgy feszítette magát ki, a korlátot fogva. Az első reccsenést meghallotta az anyja, és felnézett. A kisfia tornagyakorlata, kissé megrémítette, és azonnali hatállyal leparancsolta az emeletről. A kisfiú is megrémülhetett, mert az erkély rácsai között visszabújt, és gyors léptekkel lelépdelt a csigalépcsőn. Hamar fizettek, és kiléptek a teázóból.

A második reccsenés, kissé hangosabbra sikeredett. A korlát, kezdte magát megadni. Aki hallotta a reccsenést, felnézett, keresve a hang okát, és mint aki a vihar közeledtét látva lassan menekülni kezdett. Menteni akarták magukat, de senki nem szólt senkinek, hogy nemsokára, valami vész várható.

A falból kitépődve, mint a dominó elindulnak az ágyak lefelé a teázó vendégek felé. Lelassult a világ, abban a pillanatban. Sokan, a lelassult időt kihasználva, a veszélyhelyzet elől, a kijárat felé szaladtak, vagy a galéria alatti menedékbe menekültek. Csak egy kék ruhás, középkorú hölgy, nem tudott mozdulni a karosszékéből. Mintha sóbányává változna, csak figyelte a közeledő veszélyt. Az emberek ordibálnak, hogy álljon fel és meneküljön, de a kék ruhás hölgy, nem tudott mozdulni, csak a széken hintázva várta az ágy közeledtét. Az első korláthoz kötözött ágy lapjával előre huppant korláttal együtt a földre, vagyis a teázó bútoraira. És, mintha a bajból nem lett volna így is elég, pár ágy követte az elsőt, a sok díszpárnával együtt.

Hangosan csapódtak bele az elsőnek érkezett ágyba.

Emeleten, az eladó a sok csecse-becse közül kidugta fejét és ámélkodva a korlát helyét és az alsó szintet nézte. A sikítozás, még nem kezdődött el. Most mély csend fedte be a teázót. Az első sikoly elindulásakor, már bele is kezdtek a leesett bútorok elpakolásának. A díszpárnák repkedtek és a kék ruhás lány irányába két fiatal fiú elkezdte a keresést. Csak négy ágyat és vagy ezer díszpárnát kellett eldobálni. Már majdnem a kék ruhás nőnél tartottak, amikor egy kézből sütiző nő lépett oda a vadul kutató fiatal fiukhoz.

• Mit keresnek? – kérdezte, mintha nem látná a rumlit maga körül.

A fiúk kezében megállt a vad pakolás üteme, és mind a két fiú a kérdező kék ruhás középkorú nőre meredt.

Itt teljesen megállt az idő. Senki nem értette, hogy a nő, hogyan menekült meg a felé rohanó halál elől. Azt sem értette senki, hogy eddig, amíg az ágyakat szedték le a párnák közül, miért nem jött oda, hogy ugyanezt az egyértelmű kérdést tegye fel. Azt sem értették, hogy miért majszol sütit, amikor a miatta összeeszkábált mentőcsapat az ő életéért küzd.

A rendőrség és a mentők ekkor érkeztek meg. De mivel nem volt nagyobb gond, mint az ijedség, amit a lezuhanó ágy okozott, így a rendőri jelentésben csak annyi szerepelt:

„ELSZABADULT EGY FRANCIAÁGY”