Elveszett lélek...

Már megint 2- kor keltem hajnalban, nem hagyott nyugodni egy vers. Most mindjárt 5 óra és indulnom kell dolgozni, de a vers elkészült. Úgy gondolom sokszor, hogy lelkek vagyunk... Nem test és vér, hanem lelkek sokasága. Valaki elnyomja, valaki kihasználja a másikét, valaki megöli a sajátját. Van, amikor a körülményekre panaszkodva eldobja magától lelkét. Úgy gondolom minden ember előtt ott a lehetőség... Tudom, sokan állítják nekem milyen könnyű, mert a szüleim élnek és segítették életemet... Ezt mindenki gyorsan felejtse el... Azért vagyok ilyen, mert én akartam, mint ahogy mindenki a saját lelkét ápolhatja, De akarva-akaratlanul is mindenki magának teremti meg a megfelelő életet...