Emlékek című versről

Nagyon nehéz látni, hogy ha egy hölgy sír, feszült, rossz kedve van. Ha bárki kiváncsi, a rossz érzés hátterére, csak akkor kérdezzen rá. Én rákérdeztem a hölgytől, mert segíteni szerettem volna. A beszélgetés alatt, sok mindent megértettem, a női gondolkodásról. A sírásig tartó letargia részleteit nem tudtam meg, mert a hölgy, mindent elhallgatott, de az érzéseit... Az érzéseit át tudtam élni. Mint egy lavina, úgy taglódzott le engem, az érzelmi skála. Rá kellett jönnöm, hogy a problémák, amit az életemet bántják, néha eltörpülnek mások gondjai mellett. A beszélgetés után, utólag fogtam fel, a nagy tanítást. Sokszor nem megoldások kellenek a problémákra. Nem kell beleszólni egy másik ember életébe, nem kell az ő harcát megvívni. Egyszerűen bátorítani kell. Engedni kell, hogy ő oldja meg az előtte álló problémát, de biztosítani kell arról, ha szükség van rám, ott vagyok mellette. A vers ezen beszélgetés után, másnap hajnalban született.