Ennyi nevem volt már...
Mennyi nevem volt már… írta: Makai Attila
2020-07-01
Már voltam baba, amikor megszülettem. Anya, mosolygós magzata. Voltam pelenkás és dedós, ahogy a bátyám hívott. Kis pisis, ezt is a 3 évvel idősebb bátyám mondta. Voltam gyerek, kölök, pulya és a szomszéd néni gyűlölködő szemében fattyú. Voltam középső gyerek. Voltam öcsike, és voltam báty. Voltam Piroska, csipkés bugyiban, az óvodában. A körben áll egy kislányka kőrjáték főszereplője. És voltam sakkozó, az iskolai csapatban. Voltam, apám fia. Még most is sokszor, az apám nevén szólítanak. Voltam kisinas, tanuló, és megrovott. Apám elé is csak nehezen álltam oda az intő miatt. Voltam beteg. Ezzel próbáltam megúszni, hogy iskolába menjek. Voltam alsós, felsős. Király és ász nem lehettem a neveltetésem okán. Voltam fityfirity, de ezt a szót, sosem értettem. Talán a kis csibész felelne meg rá a legjobban. Voltam iskolába járó. Voltam elsőáldozó, Magyar ifjúság, kisdobos, majd úttörő csapattag. Voltam elköltöző és másnaptól, egy másik iskolában, voltam új gyerek. Voltam stúdiós és diszkós. Voltam középiskolás. Voltam büszkeség. Voltam udvarló. Voltam elhagyott. Voltam, talán boldog is. Voltam vizsgázó, sőt tételhúzó, Voltam szalagos és ballagó. Az iskola után voltam álláskereső, sőt betanuló, próbaidős beosztott és munkatárs. Voltam jó munkaerő és félig koldus. Lehet, hogy azért hívtak jó munkaerőnek, hogy kevesebbet kereshessek. Voltam elvtárs és voltam úr is. Voltam behívott, sorozott, kiskatona és kopasz. Voltam lefenyített és élkatona. Voltam alegység ügyeletes, kapuőr, írnok. Voltam honvéd, és határőr is és persze közben átvezényelt. Voltam öreg katona és leszerelő. Voltam szabad, amíg dolgoznom nem kellett ismét állnom. Voltam munkanélküli is, hisz egy év katonaság alatt, míg az élményeket gyűjtöttem, az állásomat ellopták tőlem. Voltam magánvállalkozó és adózó is. Voltam kutyatulajdonos és gazdi. Voltam barát és ellenség.Voltam szerelmes, megcsalt és öngyilkosjelölt, de szerencsére a jelöltséget gyorsan elfelejtettem, egy másik lány karjaiban, ahol édes lehettem. Voltam szobafestő, biztonsági őr recepciós ezermester és orvos látogató. Voltam plakátos, vagy prospektusos ember. Voltam festőművész is. Voltam albérlő, tanuló vezető és amikor vizsgázó lettem, akkor a barátaim között nevetség tárgya, gumifa ültető és autó tulajdonos. Voltam stresszes és életvidám ember. Ahogy öregszem, úgy lettem fiatalember, de az öregedéssel a vén hülye nevet is megkaptam. Voltam házasulandó, jegyes, vőlegény és férj. Voltam gyermeket váró, apa és szülő, pedig, nem is én szültem a gyermeket. Voltam beiratkozó apuka és nevelő is. Voltam az év apukája és anyukája is, mert a kisfiam véletlenül azt a rajzot adta nekem. Voltam tanú, násznagy, fotós és ceremónia mester. Voltam szavazatszámláló és elnök is. Voltam feljelentett és alperes. Az ellenségem szerette volna, ha az elítélt nevet is megkapom, de szerencsére felmentett vevet kaptam. Remélem, nem felejtettem ki semmit a felsorolásból.
Bármennyire közelinek, vagy távolinak éreztem, amit mondtak rólam, én ugyanaz vagyok, mint voltam… Egyszerűen én vagyok.