Felhők a nünükém...

Sokszor csodálom a felhőket. A felhők csak egy pillanatban mutatják egyféleképen magukat. Utána, mint a természet változik. Nehéz elkapni egy pillanatot. Egy olyan pillanatot, ami a csodálat forrása lehet. Legtöbbször azt sajnálom, hogy nincs nálam fényképezőgép, nem tudom megörökíteni, azokat a csodás pillanatokat, amit, átélek, átéltem. Ma, egy gyönyörű képződményt láttam. Több formájú és színű felfő volt fent az égbolton. A felhők fölött a nap sütött. A felhő kissé takarta a napot, de pár helyen a világoskék-fehér felhő tetejét élesen megvilágította a napnak ereje. Én az M0 kőrgyűrűn mentem, és nem előre, hanem a felhőket figyelve, felfelé néztem. Az első kijáratnál kimentem, és egy közeli leágazásnál megállva, a kocsiból kiszállva, a kocsi motorház tetejére, hátra feküdve gyönyörködtem, a csodába. Egy gyenge fényképezőgép volt nálam. Pár fotót készítettem. Még nem volt időm megnézni, mit ad vissza a kép. Holnap majd megnézem, és ha sikerült, akkor a galériára feltöltöm.