Generáció...

Generáció                                                                       írta:Makai Attila

                                                                                              2014-04-22

Sok generációt ismerhetünk. A csoda a nagy generációt övezi. Mert az igazi nagy generáció a jobbító lázadó, generáció volt. Az én generációm, amit mostanában X generációnak hívnak. Az én generációmat, az útkereső generációnak hívnám. Mi voltunk elsőáldozók és emellett, nekünk volt kisdobos, és úttörő avatásunk is. Okosodtunk. Amikor kiléptünk volna a nagybetűs életbe, kiderült, hogy eddig, csak egy nagy csalás részesei voltunk. És a történelem, csak az ősközösségig volt igaz. A középiskolai vizsgán történelemből, igazi vizsgát nem is kellett tenni. Kicsit Arany buláztunk, és kész. Azóta történelemből, már másképp és máshogyan magyaráznak mindent. Eltelt húszon valahány év és ismét, az eddig használatos történelem könyvek, csak „történelem”.

Kapkodom a fejemet. Most mi van? Merről jöttünk? Merre kellene menni? De eddig, amit tanultunk, hogy „Előre”, már nem igaz… Olyan girbe – gurba utat választottunk, ami négyévente más irányba vezet. És visszatekintve már csak szürke köd…

Útkereső, eltévedt generáció a mienk. S a staféta botot (amit mi sem kaptunk meg, mert a Nagy generáció még mindig markolja erősen), hogyan adjuk át a következő nemzedéknek. Egy-két íródeák ír egy... két könyvet a történelemről, amit valaki átírat, amit valaki ajánl, amit egy bizottság elfogad, amit valaki legyárt, és amit valaki tanít. Ehhez a történelemhez semmit sem tudunk hozzászólni, mert mi másképpen tanultuk. Van olyan ellenző, aki legyint, és azt állítja, hogy mindegy mi van leírva ebben az új történelemkönyvben, mert otthon úgyis a szülők (vagyis mi) majd felvilágosítjuk, hogy mi ebből az igaz. De hogyan? - teszem fel a kérdést! Én sem tanultam, talán jól a történelmet? Én sem mondhatom, hogy csak egy igazság létezik! A történelem, amit magyaráznom kellene, ezerarcú. És mindenki, a saját szája íze szerint magyarázhatja. És ahogy „magyaráznom” kellene, csak egy látószögű. Az enyém… Pár év múlva a fiam, csak kinevet, és az arcomba vágja „Apa, azt nem tudod jól, az nem úgy van!”. És tankönyvben leírt „tényekkel” bizonyítja, hogy Én mennyire nem értek hozzá...

A sok év alatt megtanultam, hogy a győztesek írják a történelmet, „a többi néma csend…”