Gondolatok...

A blog írást, háttérbe szorítottam, mert egy degradáló kifejezést hallottam, az egyik rádióban. "pizsamás blogoló".Olyan ember, aki csak otthonról néha beírogat. És még hozzátette „Azt ne gondolja, hogy bármit alkot, csak fröcsög...” Ez eléggé sértett. Ezért gondoltam, hogy a tetteim a verseim és a fotóim fognak beszélni helyettem. De ezt talán megváltoztatom, más szemszögből láttatta velem valaki. Jobbágyiban dolgozik egy nyugdíjas védőnő, és az ő szavát idézem, amikor azt mondom, "van mit mondanom, van mit átadnom!".Én is úgy érzem, van mit átadnom.

Mostanában nézem az embereket.(Persze főleg a nőket... De ez nem fontos) Szóval, mostanában, nézem az embereket, és furcsa dolgot vettem magamon észre. Mennyire el vagyok telve a saját bajaimmal, pedig más emberek is tele vannak problémával. Tele vannak feszültséggel. Kár, hogy nem lehet minden embert, akit látok lefotozni. Elnézegetném azt a belső nyugtalanságot, ami feszíti az embereket. Az emberek arcát, ami árulkodik, és az érzelmek uralkodnak az arcizmok mozdulatain. Néha benéznék egy két ember otthonába. Nem azért, hogy nézelődjek, hanem hogy azt lássam az embereknek mi az, ami fontos, mi nem. Ha, olyan helyen járok, hol még nem voltam, csodálkozom, itt is élnek emberek? Néha, arra is rádöbbenek, hogy mennyire, senkit. nem ismerek! És persze, kevesen ismernek. Egy kis szeletet ismerek és látok a kis világomból. Erről jutott eszembe... Valamikor hallottam egy cikket, ami arról szólt, hogy milyen jó a digitális televízió. Mert így egyedi személyre szabott filmeket és műsorokat adnának. Összeállítanának egyedi műsorterveket. Hú, meg a ha... Az egyik betelefonáló ujjongott, hogy ez milyen jó... Én megvilágítanám egy másik szögből... Ha személyre szabott műsorokat néznénk, akkor a látásmódunk annyira beszűkülne, hogy nem a reális életben élnénk. Egy általunk tervezett és felépített világot látnánk... Kicsit olyan érzés, mint az-az ember esete, aki még a faluja határát nem lépte át soha. Nem láthatja teljesen reálisan a világot. Beszűkülni, ennél jobban? Így is be vannak fordulva az emberek! Ha a politikát nézzük, ez a jobb oldal, baloldal vita? Családok tudnak tönkremenni, szétmenni, hogy ki-kire szavaz. Mert mindenki a saját szemszögéből, a saját igazát mondogatja. És nem hallgatja meg a másik álláspontját. Ha ráadásul, csak az egyik oldal (erre még visszatérek…) sajtóját olvassa, vagy nézi, akkor képes elszállni, a realitás talajáról. Bár, a politikusok, a vezetők, az üzleti szektor, igazán, ezt szeretnék. Bármit kitalálnak, támogatókra, vevőkre, van szükségük. Ha fényes körbemagyarázott, és csak a jó oldalát bemutató előadást hall, akkor támogatásra könnyebben meg lehet nyerni az emberek pártfogását. Könnyebben adja a pénzét, mert elfelejt gondolkozni, vagy ha gondolkozik, akkor is félelemből, vagy próba képen, a saját választási szabadságát félredobva „nekem mindegy, csak hagyjanak békén” felkiáltással más kezébe adja a választást. Ez rövidtávon jó lehet, de hosszútávon…

 A jobboldal, baloldal ... elöbb említettem, hogy még visszatérek. Többször én is a csapdába esek, hogy elkezdek bal-, vagy jobboldalazni. Utólag bánom is. Mert egy valamit fel kell nekem is fogni, hogy csak a mesében vannak csak rossz emberek (lásd: boszorkány) és jók (lásd: daliás herceg). Az emberek nem ilyenek. A filmbeli hősöknél a főhős hány embert öl meg mire a céljához ér? Attól ő nem jó, csak a bemutatása miatt érezzük, hogy fantasztikus dolgot hajtott végre. Ha már a filmeknél tartunk… Ha egy film egy dagi, nem előnyös kinézetű fiúról vagy lányról szól, akkor végigizguljuk, a filmet, hogy a csinos csajjal vagy fiúval összejöjjön. Az is csak mese… Általában, nem így van. Általában, mint ahogy egy régebbi blogon írtam, beskatulyázzuk az embereket, egy dagi pasi csak ostoba, testi szerelem hajszoló, mindig fujtató, és állandóan zabáló lehet. Egy dagi lány… a kliséket, nem folytatom, mert szerintem így is érthető.

Már nincsen fekete, vagy fehér, vagy jó és rossz. Olyan emberek vannak, akik a saját szemszögükből, a saját érdekükben tudnak, a dolgokat intézni. Ehhez segítség kell! Más emberek segítsége. Van, aki jobban kihasználja az előnyös tulajdonságait. Szép pofikáját, csábos mosolyát, kacsintását, vagy eszét! Valaki, ezt még nem tanulta meg. És más utat választ céljai elérésére. De mindenki el akarja érni a célját. Valaki jól adja el, valaki kevésbé az ötleteit. Ettől nem lehet jó, vagy rossz, azaz ötlet. Egy példát mondok: A számítógéphez mostanában tartozik egér. De ez nem volt mindig így. A feltalálója nem tudta eladni jól az ötletét az IBM cégnél így szemétbe került. Volt egy ember, aki kihalászta és egy másik cégnél grafikai segéderőként alkalmazta az egeret. Azóta van egér a számítógépeknél.

Jól elkanyarodtam…