Gondolatok, a szerelemről...

Gondolatok a szerelemről…                                                 írta:Makai Attila

                                                                                              2015-04-19

A szerelem, egy csoda!

A szerelem a boldogság eldobott köve

A tetszés és vonzalom szószolója

A szerelem néha elállatiasít

Néha komor ruhát ölt

HA a szerelemmel találkoznék, mit mondanék neki?

Egymillió éve élsz velünk

Hát, mit akarsz?

Nem láttál még elég, fájdalmat?

Nem olvastál még elég, bús ódát?

Nem hallottál még, hölgyek kacaját?

Azt az édes szerelmes kacajt...

Amit, ha meghallok, elolvadok.

Ami lehetne, a nyolcadik csoda…

Egy hölgy kacagása, szerelmes kacagása.

Sokszor nem tudom, nem érzem, a lüktető vágyat,

Csak szeretném tudni, szeretném érezni, a szerelmet.

Taktika nélkül, az elfogadást, a befogadni vágyást.

De ki vagyok én, hogy követeljek?

De nem is fogok követelni, de könyörögni sem, csak vágyakozni!

Szeretném, hogy ne félelem uralja, a szerelem böjtjét!

Mert böjtölni kell, hogy megtapasztaljunk,

Hogy beteljesüljünk, hogy szerelembe essünk.

A szerelem…

Egy hölgy szerelme… csoda…

Betölti az űrt… A mindennapok űrét…

Belefoglaltatik, mint gyémánt a gyűrűbe,

Mint hópihék a hóesésbe…

Mint dugó, a borosüveg résébe…

Hogy van az, hogy szerelem hatására, más lesz fontos?

Más, mint amit eddig, fontosnak tartottam?

De hisz, ez a szerelem…

Rabság…

Rabként a szerelem, vagy az ő rabja?

A titkok őrzőjének rabja?

Én büszke vagyok a szerelemre, mert megváltást ígér,

Egy büszke sorsot-, hitet hoz.

Aki nem érezte még ezt a hitet, azt szánalmassá aszalódik.

De… Mi is az a szerelem?

Egy kérdésben, ezernyi kérdés. De a választ mindenkinek, magának kell kicsomagolni, magának kell funkcióba állítani, és elfogadni…