Három új vers

Termékeny volt ez a hét. Megajándékoztam magam, plusz megajándékoztam téged is (gondolom te is annak tartod), három új verssel. Most elkezdtem írni egy... nem is tudom, hogyan fogalmazzak...egy...az első pár sort leírom ide...

Zakatoló szélcsend, üti fel a fejét,

A sose nőtt, dombok felett.

Nem mutatja, a kopár nap a jelét,

A szín nélküli, égbolt felett.

A bohócnak, a festék alatt is,

Megszakadhat a szíve....

Agyament? Ez csak én lehetek, a fent és lent megvan bennem. Egyszer fent tündöklök az égben, rá pár pillanat és...zutty...a mélyben tanyáz, a hangulatom. A blogon, ezt a gondolatsort folytatom...