Írásaim és az Erkölcsi keret...
Az élet értelmén gondolkozok sokat... Az egyik nap kaptam egy levelet az egyik barátomtól. Kérdezte, hogy miért írom le a gondolataimat, és amit leírtam, miért osztom meg mással, másokkal. Kitéve magamat mindennemű kritikának.... Azóta is ezen gondolkodom. Próbálom a választ leírni. Igaz, neki már megírtam a választ, amivel azt hittem megválaszolhatom. De csak pár sorossá változott, a válasz. Próbálom kiírni a választ magamból.
Sokat gondoltam arra milyen volt az életem. Nem azért mondom, hogy már véget ért, hanem néha kell visszatekinteni az életre, a saját életemre. Begyakorolt válaszokat adunk, mint ahogy én is begyakorolt választ adok a kérdésekre. Ha megbántanak, van olyan ember, aki a válaszát egy pofonnal tudatja. Van, aki sírva elfut, és van, akiben csak, a vér forr. Én a legutolsó kategóriába tartozom. Ezt tanultam meg...erre tanított az élet. A vérem forr, és egyszer kitör. Már sokszor kitört. Emlékszem, tanuló koromban 5 gyerek fogott le, mégis elindultam, hogy megbosszuljam a sértést. Szerencsére lenyugodtam előtte, de az 5 gyerek megijedt, mert, bármennyire is szerettek volna lefogni, nem ment. Egy másik esetben, középiskolában egy gyereknek a farmer nadrágját szakítottam szét. A szakítást a lábrésznél tettem, ahol a legerősebb az anyag. Addig engedtem, hogy piszkáljanak, akkor eltört valami és a cselekedetemre nincs válasz. Utána mindenki a barátom akart lenni... Ezeket a válaszokat biztosan tanultam, ahelyett, hogy a beszédemmel lealáztam volna, és megsemmisítettem volna a szikráját is annak, a tudatlan pojácának, akinek a nadrágját hosszában széttéptem. Én...na, hagyjuk. Én másképpen szeretném a válaszokra tanítani a gyermekeimet. De hogyan kezdjek hozzá? Könyvekből nem lehet tanítani gyerekeket arra, milyen a szeretet, az önfeláldozás, a béke keresése, a lelki béke keresése... Oly sok jó módszer van? Majdnem mindegyik kudarc. Vagy érzelmileg deformálódik, a gyerek, vagy nyugtatókkal karöltve éli, majd az életét. Pedig az lenne a legfontosabb, ha példával állhatnék elő. Minden könyv erről szól...a jó példáról...mi az a jó példa. Valamilyen kötszer? Nincs meghatározva... Az jó példa, ha engem megpofoznak, és én tűröm? Vagy ha az első pofon után visszaadom? Vagy ha meg sem várom, a pofont kivédem, és előre én ütök? Mind három jó válasz lenne, ha bizonyos szemszögből nézem. A könyv nincs ott, abban a pillanatban, hogy kikeressem, melyiket válasszam, vagy a gyermekem válassza. Ezért igazán egy erkölcsi keretet kell tanítanom a gyermekemnek, amíg még tanítható. Utána a haverok tanítják, meg a filmek… a víziók. Egy bizonyos idő után, már csak legyintenek arra, mit akarok nekik közvetíteni, mert "mindent jobban tudnak". Mint ahogy én is tudtam mindent... Erkölcsi keret? Mi lehetne? A templomba járás? Életem során, sok misén voltam, néha olyan szörnyű dolgokat akarnak közvetíteni, ami nem a misére tartozik... Politikai szólamok, klisék, és félre magyarázatok... Egyet elmondok... Az egyik misén arról volt szó, hogy volt egy adószedő, aki tehetős ember volt. Mindenét eladta, és szétosztotta a szegények között. Erre a tanítás (a prédikáció) arról szólt, hogy megátalkodottak vagyunk, mert mi nem tesszük ezt. És többször visszatérve erre a végkifejlettre: Mert most is ezt kellene tenni... Pedig más választ is lehetett volna mondani. Ez is a Bibliából van véve " Ne halat adj az éhezőnek, hanem tanítsd meg halászni". Amikor az anyukámmal ezt meg szerettem volna a mise után megbeszélni, azt mondta, hogy ezt nem kell úgy venni... Hát hogyan kell venni?... A politikai szólamokat, akkor említeném, amikor a választásokhoz közeledve egyre több politika beszűrődik a prédikációba, hogy "merre" kell menni, szavazni. Ezt elítélem, mert egy lelki vezetőnek mindig középpontban kell lenni, nem pedig az egyik vagy a másik oldalt erősíteni. A gyermekemet, gyermekeimet, mire oktassam, Mi az erkölcsi keret, a tanítás? Több a kérdés, mint a válasz...
Visszatérve az elejére, én segíteni szeretnék embereknek, hogy meglássanak bennem egy másik embert. De nem azért, mert megettem, hanem, hogy a külső mögött, lakozik valami más... Valaki. Valamint, felhívni a figyelmet, hogy magukba tekintsenek. És feltegyenek kérdéseket "Tényleg én ilyen vagyok?""Tényleg ezt a választ kell adnom?"
A verseimben pedig egy érzetet szeretnék átadni. Olyan érzetet, mikor, egy szál rózsának az illatát fürkészed az orroddal, és átjárja, az orrgaratot ás az agyadat az a kellemes érzés, amikor az illat megcsiklandoz.