Jó napot kívánok...

A munkámból adódik, hogy ahova belépek, köszönök. Ez jó is, és rossz is. A jó, azért, mert az emberek nincsenek felkészülve arra, hogy valaki köszön a boltban, a gyógyszertárban stb. Vagy, ha köszön is valaki, amikor belép, akkor elindul a gondolatok pesszimizmusa: „biztosan el akar nekem adni valamit, vagy kérni jön valamit”.

Egy vicces dolog történt velem. Annyira benne voltam a köszönésbe, hogy már nem is tudatosan köszöntem, hanem tudatalattim mozgatta a számat. A Westend bevásárló központban jártam. A munkámmal készen voltam, amikor a szükség magával szólított és bekísért a toalettbe. A küszöböt átlépve: „Jó napot Kívánok!” - hagyta el, a számat. Kb. 5 férfi a fal mellett, intézte a dolgát. Ebből 3-an az ajtó felé fordították arcukat és kelletlenül: „Hát jó napot” –és visszafordultak. Ekkor kicsit úgy éreztem, nem jó a figyelem felhívása magamra.