Kezdünk leszokni a beszélgetésről...

Valakinek meg kellene írni, hogy Kezdünk leszokni a beszélgetésről

Mostanában egyre kevesebbet beszélgetünk. A régi hosszas kávéházi beszélgetések, vagy a ház előtti kispadon az eszmecserék, már rég a múlté. Az áruházakban is táblákra van kiírva, hogy „Üdvözöljük vásárlóinkat” és az is, hogy „viszont látásra”.

Nem szeretünk beszélgetni? A választ mindenki maga vallja be, saját magának. (Talán úgy, mint aki magában beszél... Aki magával megtárgyalja, hogy merre is megy a világ. Vagy aki a televízióval tárgyalja meg, a híreket.)

De most a beszélgetés elvesztésének a problémája miatt ragadtam tollat. Szeretem átlépni, megtörni a kliséket. Próbálok, mindenkivel pár kedves szót váltani.

A klisét megtörni vágyóan, elmentem egy multinak nevezett bevásárló központba. Kakaót kerestem, mert átrendezték a sorokat és nem találtam. A tejes sor környékén jártam, ahol valamit pakolgatott az ott dolgozó árufeltöltő, és megkérdeztem: - Jó napot kívánok! A kakaót merre találom? Ő nem szólt, csak felmutatott, a sor elején lévő táblára, ahol ki volt írva, többek között a kakaó is. Viccelni próbáltam, és megkérdeztem:- Azt hogyan tudom elvinni. Erre széttárta karjait, a száját felhúzta. Utána visszatért a munkájához, és pakolgatott tovább.

Vagy, azért nem beszélgetünk, mert nem érdekel a másik véleménye, vagy meg vagyunk csömörlődve a sok demagóg monológtól. A családtagok is beburkolóznak a saját problémáikkal körülvett világukba. Ezért is van annyi stressz.

Nem kezdenék bele, mint a régi öregek, hogy „Bezzeg az én időmben” de, ezt a megcsömörlést, mostanában veszem észre. Ha barátok találkoznak, vagy a munkáról beszélnek, vagy a családról, de legtöbb férfi mostanában a fociról, a legtöbb csaj … (ki sem akarom találni, miről beszél).

A szavaknak is nagy szerepük van a beszélgetésekben, mert régebben volt olyan szó, (most már nem igazán van), vagy téma, amitől a lányok szemérmesen lesütötték a szemüket, vagy a fiuk zavarba jönnének. Bár tudom, hogy van még olyan korosztály, aki képes erre, de az egyre fiatalabb…

Kifejezés, a gondolatoknak a kifejezése, szavakban leírásának tudománya is hanyatló tendenciát mutat. Ez az olvasás visszaszorulásának is köszönhető. De nem erről szeretnék írni, hanem, hogy amíg az előző nemzedékek egy műszóval helyettesítettek be szavakat, ami mindent elmondott, mégis semmit sem. Ez a szó az IZÉ volt. Mostanában, már pár éve, a nyomaték kedvéért a beszélgetésbe, a mindennapi szójárásba bekerült a b…meg szó is és törvényesen előjött az őőőőőőőőőőőőőő - is, ha nem tudunk valamit kifejezni. Erre régebben egy jó mondatot hallottam: Az „ő”-zik általában, akinek kevés a mondanivalója.

Ez a cikk önirónia is lehetne, de én megpróbálok figyelni arra, hogy ilyen hibákat ne vétsek. Több - kevesebb sikerrel.

Még maradjunk a szavaknál egy kicsit. Van egy szó, ami lebutítja a beszélgetést a „csinálni” szó. Én mindig hadakozok evvel a szóval, egy másik szóval helyettesítem be, ha lehet.

Egy utolsó gondolat. Mennyire változik a Magyar nyelv, azt demonstrálja az egyik ismerősömmel folytatott eszmecserém témája. Ő nem értette meg, hogy miért van az, hogy ő most hatvanas éveit tapossa, és ő még úgy tanulta, hogy a „Köszönöm” szóra az a válasz, hogy „Kérem”. Most meg mindenki a „Szívesen” -t használja.

Drága Grécsi tanár úr segíts…