Kiszoritás korszaka...

Valakinek meg kellene írni…

Egy dolgot látok most. A mostani korszak a kiszorítás korszaka. Cégek és emberek is erre mennek rá. A kiszorításra. Régebben, az élni, és élni hagyni, volt a menő, de ez már megváltozott. Magyarországon statisztikailag is csökken a munkahelyek száma. Van még cég, aki Magyarországra gondol, amikor a jövőét tervezi, de már egyre szűkül. Így már csak a meglévő munkaterületeken folyik a harc. Az állam is beszállt ebbe a versenybe. A nemzeti dohányboltok, az állami földek újraelosztása, és a tankönyvek még csak a kezdeti próbálkozások voltak. A madárcsicsergések arra mernek következtetni, hogy hasonló „legális” ügyek még vannak a palettán. A cégek is egymást szorítják ki. Például az újságok, a bevásárló központok, a játékboltok, mind csak fent akar maradni. És a fennmaradásukhoz minden lehetőséget felhasználnak. Gyengébb minőségű árut adnak el. „Nem baj, ha elromlik! Majd jönnek és vesznek másikat! Sokat változott az ár/érték arány is. Régebben jobban megvették a tartós dolgokat. De mivel a multik is átvették, az előbbi mottót, igazán nem sok mindenben maradt meg a „minőség”. lehet, hogy most ezen a kifejezésen megsértődnek a gyártók. De válaszul mondanám, akinek nem inge… Nem véletlenül van, az építőanyagok körül a botrány, vagy az ismeretlen eredetű húsok és tojások botránya. Eddig volt segítség, az eligazodásba. Pl. Az idősebbek ismerhetik. A „Kiváló áruk fóruma”… vagy a cégnév. De ez már nem ad útbaigazítást. Oly sok a hamisítás és a gyenge alapanyagok felhasználása, hogy, még a jó nevű, a „Nevem garancia”cégeknek nevével ellátott termékek sem biztos, hogy jó minőségűek, és tartósak! Amikor az egyik barátommal beszéltem erről, ő azt mondta „Különben is sok cég nem minőséget, hanem mennyiséget akar eladni”