Közmunkások pihenése...

Majdnem minden reggel, mosolyogva ébrednek és mennek dolgozni, újpest egy kicsiny részén. Napozó, reggeliző és trécselő emberek életét figyelhetjük meg, amikor a játszótér mellett sietünk, a munkahelyünk felé. Van olyan „kolléga”, aki a hintát próbálja, van aki, a libikókán szeretné behozni, elveszett gyerekkora élményeit, de a legtöbben a pihenésre, és a napozásra esküsznek. Egy csicsás padon, a reggeli szundizásának még helyet biztosítva gyűjtik az erőt, hogy a saját szemetüket összegyűjtve, induljanak a szemét elleni és tisztaság megteremtésének harcába.

A járókelőnek igaz szerencséjük van, mert szép látvány fog kiteljesedni, ha a szemetet nem hagyják ott, mikor távoznak, mint a briganti tinik, akik gazemberségtől fűtve a játszótéren hintáznak, és nem átalkodnak a gyermekek részére kialakított, libikókát is igénybe venni szórakozásuknak. Valamint sokáig trécselnek, a padon ülve.

A járókelőknek másban is szerencséje van. Minden reggel láthatja, hogy mennyit változik egyes fajok összetétele, étkezési szokása, bundájuk tisztasága, és kommunikációs képessége, eme zárt közösségben.

És jó látni, számunkra elégedettségre adhat okot, hogy már üdítő italra költik a pénzüket, nem pedig sörre. És a keleti filozófiának, eme csodálatos képviselői, mondhatni ZEN mesterei, a reggeli loholás ellen, eme kis játékszigetben megmutatják, hogyan kell rendet hozni, relaxálni. Példát mutatnak, a mellettük elhaladó, lábát szedő és ostoba embereknek, hogy a munkahelyen, hogy kell viselkedni…