Miért nem mosolyognak a háziorvos asszisztensek

Valakinek meg kellene írni…

Miért nem mosolyognak az asszisztensek?

A háziorvosi rendelőbe érkezők sokasága feltette a kérdést, hogy miért olyan nehéz mosolyt csalni az asszisztens életébe.

Sok minden lehet, amitől valakinek rossz lehet a kedve! Családi problémák, időjárás, esetleg egészségügyi probléma, de senki nem veszi észre, hogy milyen környezetben dolgozik az orvos segédje.

A minap jártam egy rendelőben. Délig volt a rendelés. Vagyis lett volna a rendelés, mert délben, amikor a harangok táncolni kezdenek, még húsz ember volt, aki az orvosra várt. Elég zajosan, és türelmetlenül. Az ápolónő (nevezzük így) kijött, hogy bezárja a rendelő ajtaját, hogy még pár bátor jelentkező, ne tudjon beszabadulni a rendelő várótermébe, és ne kívánja, hogy az orvos megvizsgálja. Az asszisztensnő, amikor megpróbált visszamenni a rendelőbe, akkor ugyanolyan gyorsasággal köréje gyülekeztek, mint amikor kijött, és brókereket lepipálva, nyújtogatták a papírjukat az asszisztencia arcába, „nekem csak ez a papír kell” vagy „Marikám csak ezt a gyógyszert írja ki nekem”.a drága Marika úgy futott el a papírhalmaz elől, mintha eleredt volna az eső! Az ajtóban visszafordult, és megkérdezte. „Ki az aki, az orvosra vár és ki, az, aki receptre?”  A receptesek egymást taszigálva adták át a kis papírjukat, hogy mit írjon meg az asszisztens néni! Az ajtó becsukódott, a vihar elült! Bár mondhattam volna, hogy megnyugodtak a kedélyek. Egy éles kopogás verte fel a kialkudott zajos csendet. A bejárati ajtón kopogott egy idős ember és a bejutást szeretet volna alkalmazni. Az ajtó zárja nem engedte, hogy a társaságunk részévé váljon, ekkor már nem csak a kulcsával kopogott, hanem rúgta is az ajtót. Ekkor egy fiatalember kiordított, hogy nem látja, hogy zárva van? Az idős úr, vagy nem hitte el, hogy az ajtó be van reteszelve, vagy valamilyen trükkel ki akarta feszíteni, de rázta, rúgta, és ordított. Olyan lármát csapva, hogy még a kedves Marika is kidugta a fejét. Az idős úr meglátta, és mint egy dühös gorilla, kinyilvánította akaratát. Marika odaszaladt az ajtóhoz, kinyitotta a zárat, és közölte az úrral, hogy már nem engedi be, mert már dél elmúlt. Az idős úr, az óráját mutogatva bizonygatta, hogy még van 3 perc. Marika az ajtó réséből nem engedett, és szerette volna bezárni az ajtót. Az úr az ajtóba betette a cipőjét és nem engedte.

- Nekem jogaim vannak! Azért fizettem egy életen keresztül a TB-t, hogy egy kiscsaj ne engedjen az orvosomhoz? Az orvos azért van, hogy nekem kiírja a gyógyszeremet.

- De értse meg – próbálkozott Marika – már a rendelésnek vége!

- Azt én lesz...rom, maga mit mond, én itt voltam. Hogyhogy bezárják az ajtót? Milyen eljárás ez…

- Ne ordítson!

- Még magának áll feljebb?… és folytatódott tovább a becsületsértések sorozata. Ezt már nem tűrtem! Odamentem és a kishölgy segítségére keltem. Az idős úr ordított, és toporzékolt. Az orvos kiengedte közben a beteget és újat hívott volna be, de meglátta a ramazúrit. Odajött és kérdezte. – Mi van itt?

- Az úr be szeretne jönni a rendelésre, de már dél elmúlt és…

- Kovács úr! Most szépen menjen haza, és holnap reggel a rendelésre jöjjön be. Ön lesz az első!

Kovács úr diadalittasan kihúzta magát és a lábát az ajtórésből. Marika arcába egy gúnyos mosolyt dobva távozott!

Most sokan azt mondják, hogy egy betegnek a megnyilvánulásából, nem lehet statisztikát „csinálni”. De képzeljék el amikor, naponta 10- 15 ilyen ideges, bunkó, türelmetlen beteg adja át egymásnak a kilincset. A mosolytalanságnak, még csak az egyik oldalát világítottam meg.

Ne felejtsük el, hogy milyen nagy nyomás alatt kell végezni a hálátlan munkájukat. Mert hála az nincs. És most nem a pénzről, vagy a csokiról beszélek, hanem amikor megtesz olyan dolgokat, ami nem a munkája.

 - Amikor az asszisztens nő hívja fel a figyelmet, hogy valamilyen oltást kellene megkapni

• kikeresi a papírjainkat, a leszázalékoláshoz vagy kórházi papírokra lenne szükségünk
• csínosítja a várótermet, hogy mindenki még otthonosabban érezze magát
• a munkáján felül, még házhoz is kimegy kötözni

… és még folytathatnám annak sorát, hogy a munkáján felül, értünk, mennyi mindent megtesz minden köszönet nélkül, az asszisztens néni…