Mikor tudja meg az ember, mikor válik felnőtté
Mikor tudja meg az ember, mikor válik felnőtté? Írta: Makai Attila
2022-12-04
Mikor tudja meg egy ember, mikor válik felnőtté - tette fel a kérdést a kisfiam minap.
Én még most sem tudom, hogy gyerek, vagy felnőtt vagyok. Már, egyre többet panaszkodom, hogy mennyi minden fáj. A nagymamám azt mondta, még gyermekkoromban, hogy egyszer meglátom, ez az öregedés első jele. A magamról készített, és vászonra feszített benső képemet, egy valóságos csoda lenne megváltoztatni, de amikor minap tükörbe néztem, egyszerűen megijedtem. Egy teljesen másik férfi nézett vissza a tükörből. Mintha, nem is én lennék. Mintha az a jó fej,”fiatalember”, eltűnt volna valahol, a félhomályban, vagy a férfivé válás útján. Amikor néztem a tükörképem, kerestem az éveket, hogy hova lettek. Minden ráncom egy-egy évnek felel meg? Számolgattam a ráncaimat, számolgattam az éveimet, nem egyeztek a számok. De valahogy, most sem tudom, hány éves vagyok. Várjál, hogy is van? 1975- ben születtem, és most van még 2022… ha 1975-höz hozzáadok 5-öt, akkor az 80. az ujjaimat használva számolok. 90 100 010 120 és még 2. akkor 2020-ig 45 éves, ja és még kettő, 47. A 2022 évnek az év vége köszöntött ránk, a december. Akkor már nem sokára nem kettőt kell hozzáadni, hanem hármat. Akkor 48 éves leszek? Micsoda? Már majdnem 50? De hova tűntek el az évek? Mi történhetett? Azt érzem, hogy egyre rosszabb az élet, a politika miatt. Bár nem értek hozzá, mégis azt tapasztalom, hogy egyre drágább minden. Egyre idegesebbek az emberek, és egyre mocskosabbul viselkednek egymással. De kérdem én hol csúszott el így minden? A gyermekkorom, és a mesék, még mindig itt csatangolnak a fülemben, hogy minden jó, ha vége jó, meg az is, hogy boldogan éltek míg… De kérdem én, ez mindenkire vonatkozik, vagy csak a naiv, vagy gyógyításra szoruló emberek részére? És hova tűnt el a fiatalságom, amit annyira szerettem volna gyerekként átélni? És hova tűntek a gyerekkori álmaim? És hova tűntek az évek.
Megöregedtem volna?
Egy boldogságom, látni a gyerekeimet… gyerekeimet? De hisz én is gyerek vagyok. Úgy érzem, eddig, mintha csak játék lett volna minden. Mintha, nem is lettem, nem is lehettem felnőtt, hisz a drága Anyukám, még mindig mondogatja, édes kisfiam. .
47 éves nagyok…
Most kell feleszmélnem, hogy azt sem tudom, ki az-az ember, aki visszanéz rám, a tükörből? Ki lehet? Mik az álmai? Mik a vágyai? Vagy talán azok is eltűntek az évekkel? Mekkora borzalom, hisz üres a lista. Az a lista, amit mindenképen meg kellene tenni. És most én is felteszem, a kérdést Mikor lehetek, mikor leszek felnőtt?
Magam sem tudom.
47 éve vagyok az úton.
Néha meg-megállva
Tűnök el a magányba, belezárva
Gyermekkorból kitörni
Mint puskagolyót kilőni,
Tán sosem tudtam én
Hova tűnt a világ? Talán ott van a feje tetején