Néha úgy szeretnék szabadságra menni az életemből
Néha úgy szeretnék szabadságra menni az életemből írta:Makai Attila
2016-09-10
Néha úgy szeretnék szabadságra menni az életemből, semmivel sem törődni, csak a tenger morajlását hallgatni, és a vízen a naplementét kutatni. Ülni a parton, és a kavicsokból sejtelmes formákat építeni, a fénnyel játszani, és kiszabadulni a tényleges világból…
Néha úgy szeretnék az életemből szabadságra menni és egy latin gitárost belefelejtkezve hallgatni, amiként a gitárja húrjain keresztül próbálja érzékeltetni velem az érzelmeit, a napfelkeltét, a szél járását, a vágyak csoportosulását…
Néha úgy szeretnék szabadságra menni az életemből, de nem sokáig, csak egy kis szabadság megtapasztalásáig, mint a ménes, amint a sztyeppén vad, mégis csodálatos vágtájába kezd. Megszabadulva a fékektől, és a kötöttségektől…
Néha úgy szeretnék szabadságra menni az életemből, és megtapasztalni a tényleges magamra figyelést, amikor, nincs más, akinek az igényeit figyelembe kell vennem, ahol nincs más, csak én vagyok. Csak én és az örökkévaló…
Néha úgy szeretnék szabadságra menni az életemből, egy csöpp vágyat elengedni a széles világba, és megismerni a meztelen igazság felfokozott lényét. Kibújni a megszokottból, és csak bolondozni, elmerülni a vágy okozta folyóban és felfrissülve, megújulva visszatérni az életembe…
Néha úgy szeretnék szabadságra menni az életemből, felöltözni díszes ruhába, és karneváli forgatagban megkeresni a légszomjat is tápláló pillanatok kirakós darabjait, az életem eddigi megélt és elfeledett káprázatos csodáit, és egy egységbe olvasztani…
Néha úgy szeretnék szabadságra menni az életemből, elfeledni, minden boldogtalanságom irányítóját, a homokot pergető idő múlását, azt a bizonyos homokórát, amit nem lehet megállítani, csak kissé lassítani…
Néha úgy szeretnék szabadságra menni az életemből, távoli tájakat megtekinteni, lábat lógatni és elmenni… elmenni bárhova, ahol nincs és nem is volt borzalom, nem volt olyan hatalom, ami fojtogat, szipolyoz… csak értem él, csak miattam olyan csodálatos…
Néha úgy szeretnék szabadságra menni az életemből, és gyermekként újra viháncolva játszani, sárból homokvárat építeni, apám térdén lovagolni, anyám bíztató szavait hallgatni, hogy „Minden rendben lesz fiam! Csak tanulj meg boldog lenni!”…
Néha úgy szeretnék szabadságra menni az életemből, de tudom, nem lehet, így kell megélnem a hitem, hogy van és tudok igazán szeretni. Másokat a sárból csak emelni, csak a mindennapok sodrásából kimenteni… És ezzel nyerni magamnak boldogságot, egy szép világot, amit álmaimban láttam…
De néha úgy szeretnék szabadságra menni az életemből…