Óraátállítás...

Kezdetben, az energia spórolása miatt találták ki, az óraátállítást. Az indoka az volt, hogy több természetes napfény óráját tudják hasznosítani. Így a legtöbb fogyasztót, az otthoni és köztéri világítást, kevesebbet kell használni. Szerintem. a mostani fogyasztói társadalomban, erre már nem lehet hivatkozni, mert nyáron, a napközbeni légkondicionálás, és az energiatakarékos világítótestek, átrendezték az energiafogyasztást.  

Benjamin Franklin volt az a gondolat úttörője (az 1800 –as években) annak,hogy állítsák az órákat nyári időszámításra, tavasztól-őszig (bár akkor, még csak a gyertyákkal lehetett volna spórolni). Ebből az ötletből, akkor nem lett semmi. A két világháború alatt, mégis bevezették az óraátállítást. 1957-ben felhagytak vele, de újra elkezdték alkalmazni 1980-tól. Eleinte márciustól- szeptemberig tartott-, később márciustól-októberig tartott, a nyári időszámítás.

Az állattartók, és a kisgyermekes anyukák szenvedik meg talán a legjobban az átállítás okozta nehézségeket. Az egyik kisgyermekes anyukának olvastam a posztolását, aki különös indulattal átkozta a kitalálót és alkalmazót, mert a gyermeknevelés megszokott életritmusának az ütemét szakította ketté az óraállítással. Az anyuka írásában faggatta a többi szülőt, hogy mit „csináljon” a gyerekkel, aki korán reggel már játszani és zajongani akar, így zavarva a szomszédokat. Megfelelő választ, talán nem sikerült megtalálni egyik ismerősnek sem, mert legtöbben, csak egy szót kerülgettek a segítségként írt üzenetekben: „kitartás”…     

Én csak annyit szólnék hozzá, az anyukának segítendően, hogy a statisztikákat kellene a gyereknek mutogatni, hogy még mindig van megtakarítás emiatt, a csodás életzavaró eszme miatt.

Magyarázatommal (amit nálam hozzáértőbbtől hallottam) kell megnyugtatni az állattartókat, a nyűgös embereket, és a figyelem kiesés miatt balesetet szenvedőket: „Az óraátállítást, hamar meg lehet szokni, ha nem tetszik, el lehet menni!”