Ordibálások között élek...

Ordibálások között élek!

Néha felkelnék az ebédlőasztaltól és kiáltanék, hogy „hagyjatok!”

De talán nem is várom el, nem is lehet. Álpolitika, álpolitikusokkal. Vérvörös arccal kiáltanak, álljatok mellém! Néha úgy érzem, talán nem is kellene képviselő. Hisz csak saját magát képviseli, és képviselheti bárki. Így tesznek ők is: a képviselők.

Akárhányszor egy kérdés adódik, nehezen körbeülhetjük a válaszra várva és gondolkodhatunk rajta. Vagy meg is válaszolhatjuk rögtön. Tudom félő, hogy új kérdés, vagy probléma jön elő. De akkor is, meg kell oldani a feladatot. De ezt miért adnánk ki a kezünkből?

Tudom, hogy elég tetszetős, talányokban beszéltem. Sokan nem tudják, kihez menjenek kérdéseikkel. Én is ezek közé tartozok. Először magamtól kell megkérdezni, mit is akarok. Akadályokba ütközik, az akaratom. Szerinted, mennyire méltányolnának az emberek, ha a sarkamra állnék, és végre azt tenném, ami boldoggá tesz. Először is becsuknám az ajtót. És a sok ordibáló, csörtető embert, aki a mézes bödönt kerülgeti, kirekeszteném az életemből. Egy kis csöndre vágyom. Kontrol alá helyezem a betóduló világot. Televíziót nem nézek, bár nincs is néznivaló benne. Ami jó lenne, az is reklámokkal van tűzdelve. (A reklámok…egyszer, majd kifejtem) Borzalom! Híradó? A híradót annak ajánlom, aki alacsony vérnyomás betegségben szenved. A híradó végére, biztosan 200/100 lesz a vérnyomása. Mert, miből áll a híradó: Megölte, lerohanta, kivégezte, elöntötte, hurrikán utáni kárfelmérés, a politikai játszmák, ki kinek lépett a lábára, utána belföld, külföld gyilkossági hírei. A Híradó utolsó 5 perce a legjobb. Állatkerti újdonságok, időjárás, sport stb. Bár a sport is miről szól mostanában.:Bundázott, doppingolt, kikapott, és a 8-1.(Aki nem tudná, ez a Hollandia-Magyarország futballmérkőzés eredménye). Ennyire le lennénk maradva? Ahogy látom minden szinten.

Igazán, ha tehetném, barangolnék az időn át, mint egy zarándok lélek, hogy megértsem az összefüggéseket, és azért is, mert érezni szeretném, hogy „van értelme.” Nyomot lehet hagyni a történelem könyvlapjain. Lehet, hogy kicsi nyom, de ha az élet vége felé kanyarodik, jó, ha elmondhatom magamról, megérte élni. Az elvesztegetett időt utálom. Ezért is van, hogy hajnalban írok. Sajnálom alvásra az időt.