Poszeidón átka...
Poszeidón átka… írta:Makai Attila
2018-03-31
Vannak olyan megátalkodott emberek, akik egy jó fotó kedvéért, képesek sok mindent megtenni. De ne feledjük az ellenzőket, akik nem restellnek útját állni, egy jó téma, vagy szép beállítás, esetleges színek csodálatos összhangját is lebecsmérlően fitymálni, és minden megörökítés szándékát egyenesen büntetendő cselekedetnek tartani. Ami által börtönbe kellene zárni, minden riportert. Az persze nem érdekli, hogy ezen, gyönyörű szakmához nem sok közöm mutatkozik, de mivel fotókamera van a kezemben, ez beléptetett az elfajzottak közé és az étkezésemet szeretné leredukálni kenyérre és vízre, amit persze a zárka hideg mohával benőtt padlójáról kellene elfogyasztanom, a svábbogarak társaságában.
Történt ugyanis, hogy Győr és Pápa között autózva egy romos házra lettem figyelmes. Nem sok mondanivalója volt eddig, de ezen a napon, valahogy a napsugarak olyan játéka mutatkozott rajta, hogy képes voltam autómmal megállni és visszasétálni, hogy fényképezőgépemmel megörökítsem ezt a csodás látványt. A kép leírásaként elárulom, hogy egy tanya része volt ez a ház, és két szamár legelt az előtérben húzódó pázsitos kertjében. A háttérben az esőfelhők, és a sötétebb kék húzódott.
Szóval, a főúton visszasétálva, a beállításokat firtattam a gépen. Amikor erős sikoltozást hallottam a tanya irányából. Nem olyan volt, mintha valakit vernének, és nem is olyan, mintha kínoznának, hanem mintha egy majom ordítana. A főút mind a két oldalán körülbelül száz méterre egy- egy tanya mutatta, hogy földművelő emberek élhetnek itt. A gépeket is lehetett látni, ha kicsit jobban körülnéztem.
Várakoztam, hogy a legelőző szamarak végre beálljanak a képbe, és már készítettem a fényképezőgépem, amikor egy kutya futott a segítségemre. Erősen habzó szája és felborzolt tekintete, meggyőzött arról, hogy komolyan gondolja, amit szeretne nekem elmondani. A majomszerű ordítás is szélirányba fordult, és közeledett felém, egy vasvillával, amit a tornácról hozhatott. A kutyának nem tudtam magyarázni semmit, nem értettem szót vele, de szerencsére körülbelül ötven méterre megállt és csak az erejét fitogtatva mutogatta nekem a fogsorát, és ugatott. A majomhang gazdája, egyre csak közeledett. A vasvillával a kezében mintha Poszeidón emelkedett volna ki a habokból, és követelné, a hajósoktól jussát. Persze, a kutya vonalát ő átlépte, és nem állt meg, hogy értésemre adja, hogy helytelen az, amire készülök. A kutya is felbátorodott és a gazdája védelméből, ő is közeledett felém. A vasvillás majomhangon visító százötven kilós női Poszeidón közeledte miatt, nem vártam tovább a szamarakra, hogy képbe álljanak, csak egy kattintással megörökítettem a képet, és erős iramban, a kocsim felé vettem az irányt. Láttam a vasvilla kézben tartásának módjáról, hogy nem teázni hívnak be. A sietős lépteim, szaladásba fordultak, amikor észrevettem, hogy a kutya, a ház büszkesége, a félelmeit hátrahagyva megindult a nyomomba, és kisebb porfelhőt hagyva, utánam eredt. A kocsim csak pár lépésre volt, amikor még hátralestem. A kutya lába nem érte a földet, mintha egy ufó lenne, csak repült felém. Nem volt időm lefotózni a repülő kutyát, inkább beugrottam a kocsiba, és hirtelen gázt adva folytattam utamat. A kutya hűségesen követett még egy darabon, de utána, gondolom, a repülést megunva elmaradt mögöttem. Már, vagy tíz kilométert megtettem, amikor azon járt az eszem, hogy mi lett volna, ha a kocsi ajtaját esetleg bezárom, vagy nem hagyom bekapcsolva a motort. Talán Poszeidón és a sátán kutyája biztosan berántott volna egy örvénybe.