Részeg biciklisták...
Valakinek meg kellene írni, hogy milyen engedmény foglaltatott bele a KRESZ -be, a részeg biciklistákról…
Nem akarom, és nem is merem kritizálni valamelyik „főmufti” gondolatát, aki megszavaztatta a parlamentben, hogy akár részegen is a kerékpárra felszálljanak, a haza-, vagy máshova igyekvő polgárok.
Mostanában, a kerékpárosoknak elég sokat kedveznek, a KRESZ -ben. Én elég sokat vezetek, és észrevettem, hogy egy elég tudatlan, kerékpáros nemzedék tette be a lábát, az utakra. Olyan alapvető tudás nélkül kerékpároznak (persze, tisztelet a kivételnek), hogy majdnem minden nap bravúrral kell, (úgy nekem, mint minden autósnak,) korrigálnom, vagy fékeznem, hogy az életét mentsem meg, pár nem a biciklire való, egyénnek. Tegnap például az egyik faluhatártól nem messze, egy idős nénike, otthonkájában, mellény, lámpa nélkül csalinkázott az országúton, és az előttem a megengedett sebesség alatt, (70km/h sebességgel) hasító autószállító tréler, majdnem a szélvédőjére segítette a nénit, amikor az gondolkodás, indexelés és körbefigyelés nélkül, hirtelen, befordult balra, egy mellékútra. A tréler sofőrjének, dudálni sem volt ideje. Csak a fékben, és a gumiaiban bízhatott, ami nagy szerencsésen megállította az autóját. Persze, nekem is erősen kellet kapaszkodnom a kormányba, közben, mint FRÉDI BÉNI majdnem kinyomtam a kocsi padlóját, hogy visszatartsam az ütközéstől a kocsimat.
A néni helytelen döntését, nem ecseteltem, és nem fűztem hozzá kommentárt, amikor elindultunk tovább. A forróságra fogtam a dolgot… de, azt már nem kerülhette el a számat, amikor lényegre törően megemlítettem az egyik cangásnak, hogy kivel szórakozzon, amikor szabályosan kis sebességgel megbizonyosodtam, hogy jobbról nem jön senki egy egyenrangú útkereszteződésben (egyszerűbben fogalmazva, készültem, hogy a jobbkéz szabályt megadtam) Budapesten. A drága kerékpáros középkorú úr, balról keresztülkarikázott előttem… Erős fékezés után, amikor megálltam, megemlítettem neki, hogy balkéz szabály nincs! Ő a jobb keze középső úját illedelmesen felém tartva, a véleményét kinyilvánította felém. Ezt illedelmesen megköszönve, nyugodtan indultam haza…
De nem is ez az, ami miatt koptatom a papírt, hanem a részeg biciklisták elnéző ügye. Kérdezem én az autós érdekképviseletek és az autóklub, vagy más civilszervezet ilyenkor miért nem emeli fel a hangját? Miért nem fontos a felelőtlen bicajos élete? Nem azt mondom, hogy egy jó pofa sört ne igyon meg valaki, aki attól még jól tudja a biciklijét kezelni, hanem a magatehetetlenség előtti pillanatokban járó, alkoholmámorban felszabadult elméjű kerekező ne mehessen be a forgalomba, azért, mert fel tud szállni a drót pacijára.
Az is lehet, hogy egy-két autósnak kell a kezébe venni a szelektálást, mint ahogy egy taxis barátom sztorizta nekem. Egy fuvarban volt, az utasa egy „kigyúrt”, „egybe nyakú” emberke volt. A cím felé igyekezve beszélgettek, amikor egy alkoholtól átszellemült karrierista érezte úgy, hogy az út nagyon kacskaringós, és mind a két sávot igénybe vette, hogy ezt a problémát elhárítsa. A taxis barátom, még szerencse, hogy észrevette a világítást elkerülő, prizmátlanított közlekedési eszközt és annak utasát, erősen fékezve, meg tudott állni, és nagy ívben egy lehetőséget megragadva kielőzte, a szerencsést. A taxi utasa (a nagydarab, izomember), pár méter múlva megállíttatta a taxit és kiszállás közben az ajtóból visszaszólt, „várjon meg”… a bringás szépen lassan utolérte a taxit, és a fiatalembert, aki a felezővonalnál várta. Amikor lendítő távolságba ért a kerékpáros, a fiatalember egy jól irányzott pofonnal jutalmazta meg. A biciklibe erősen kapaszkodó részeg kerékpáros, az aszfalttól megemelkedve, repülve, az út menti árokba találta magát. Utána, mint egy takarót, a részeg a cangáját magára húzva elaludt. A taxis barátom, halkan és illedelmesen megjegyezte, amikor visszaszállt az utasa a taxiba, hogy ez garázdaság és nem kellett volna bántani ezt a közlekedő (piás) edényt! A fiatal srác csak annyit mondott „Bántani? Az életét mentettem meg! Mert, ha pár órás alvás után felébred, akkor egy kicsit fogja érezni a pofon helyét, de ez jobb, mint a gerincében érezné egy lökhárító fémes szilánkját”