Spermavizsgálatom története...

Spermavizsgálat

Elmenten vizsgálatra és anyagleadásra. Magyarázat csak annyi, hogy beültetéssel lehetett, a babáinkhoz hozzájutni. Elmentem tehát egy laborba, ahol az ilyen műveletet végzik. Az ápolónőnek, titkos mosoly jelent meg az arcán, amikor bejelentkeztem. Azt hiszem ő látta már a járásomból, hogy mire is készülök. Megnyugtató hangon megszólalt

• Ha egyedül nem megy, esetleg a felesége is segíthet…- persze a titkos mosoly ott maradt az arcán…
• Köszönöm, egyedül is kézbe tudom fogni az ügyet…- persze ekkor, már én is zavart mosollyal válaszoltam

Mivel debütáltam, kicsit úgy éreztem magam, mint egy kis fiu, a szupermarketban… A nővér ezt látva, kis táblára mutatott, amikor a kezembe nyomta, a fedővel ellátott tégelyt. A táblák sorozata, felvezetett az emeletre. Az emeleten, három szék sorakozott egymás mellett, a mini aulában. Mindhárom szék, két ajtó felé volt fordítva. Pfuuuu… Szerencsére, senki nem volt az aulában. Megálltam. Két ajtó volt előttem. A „van benne valami” műsorra gondolva, „ez valami beugratós feladat lehet?”. Gondoltam, leülök az egyik székre, hátha behívnak… De ezt a gondolatot elvetettem, mikor megláttam az ajtókon, egy-egy táblát. Az egyik ajtón, az volt a táblára írva „foglalt”, a másikon, „szabad”. Felbátorodtam, és kézen fogtam magam. A szabad ajtó elé álltam, és ügyes mozdulattal, megfordítottam a táblát, majd határozottan beléptem a párnázott ajtón…

Bent derengő fény fogadott. Kapcsolót kerestem. Jobbra egy WC. Előttem, egy kis szoba. Benne egy ággyal és egy székkel, némi elhasználódott újsággal, volt berendezve. A szagokat nem firtatnám, mintha, egy szocreál kupiban lennék.

Elmentem kezet mosni, majd az újságok olvasásába merülve észrevettem, hogy végeztem. Az öltözékem helyreállításán szorgalmatoskodtam, amikor is kicsit, körbe tudtam nézni. Egyszerű kis szoba… de ahogy nézelődtem, észrevettem, egy pár cipőtalp lenyomatot a mennyezeten, meg pár hasonló nyomot, az oldalfalon. Bele is gondoltam, hogy milyen nagy hancúr lehetett itt.

A tégely tetejét ráillesztettem, és megigazítottam az újságokat. Kezet mostam, majd a fürdő tükrében, még megnéztem magam. Kiléptem a fürdőből és a boldog pillanatok helyére, még egy búcsúpillantással, nyitottam az ajtót, abban bízva, hogy a történelem, hajlamos a felejtésre. Az ajtó nyitásával, egy olyan, nem várt kép tárult elém, ami kicsit meglepett. Az aulában a három székről, három férfi állt fel egyszerre, és felém indultak, majd megtoppantak. És egymást előreengedve próbáltak kommunikálni egymással, szavak nélkül. Gondoltam nem várom meg a befutót, és angolosan távoztam. Tégellyel a kezemben le a lépcsőn, és a sejtelmes-, titkos mosolyú hölgynél, kicsit várakoztam, majd, az eredményt a büszkén a pultra tettem.

Gondoltam, hogy nem fognak velem kezet, de azért egy ügyes vagy, jól esett volna. A nővér, pár adat egyeztetése után, hangtalanul a tégelyemre ráírt, és elsűlyeztette egy átadóablak résénél.

Kész vagyok… Az a sejtelmes mosolyt, nem feledem, azóta sem. A Mona Lisa mosolya elbújhat mellette…