Vallomás...

A vallomás c. vers amit, mármegint mikor? Éjjel írtam.Ez, egy elég bonyolult, odafigyelésre ösztökélő vers. Olyan versszakokat tartalmaz, mint:

"Életem központja, az egyensúly, melyet nekem, te nyújtasz

És csoda, hogy a rossz dolgokat is, szép csokorba bujtatsz"

- ilyen körülményesen fogalmazni?

Régebben, nem olvastam át, az általam írt verseket, féltem, hogy belejavítok, és akkor a csoda vész el, az ihlet csodája, amit abban a pillanatban, tollam hegyére, akartam tűzni. De most (talán jó, talán nem) a vallomás c. versbe beleírtam az első sorába.Úgy érzem, hiányzott belőle egy szó. De talán, így lett tökéletes.(Na, ne szerénykedjünk). Ezernyi hibát, találhatnék még benne. Tudod, maximalista vagyok. Így adódott... Ez áldás és átok is egyben. A legrosszabb, ha valakinek felhívom a figyelmét, oly dolgokra (általam gondolt hibákra), ami talán nincs is ott.Oly hibákra amit leplezni kellene.Vagy az is lehet, hogy csak belebeszélem, hogy az hiba... Már, szóltak rám emiatt.Talán igaza volt, aki szólt. Ebből is látszik, mennyire manipulatív az ember. Én, annak a híve szeretnék lenni (talán, vagyok is), hogy mindenki, maga alkosson véleményt, maga sózza, vagy édesítse.Ahogy, neki tetszik. Evvel a gondolattal kérlek, olvasd a verset, és írj véleményt!