Védőnők megbecsültsége...
Valakinek meg kellene írni, hogy a Védőnőket mennyire becsülik meg…
Sokan nem látnak bele a védőnők mindennapjaiba, pedig ez a szakma az, ami legjobban befolyásolja a kisgyermekes családok életét. Már, a gyermekvárás első pillanatától kezdve, a család részévé válnak. A szakma mégsem került eddig, a társadalmi megbecsültségének első 30 –as listájába. A szakma képviselői, sose látványosan produkálnak, hanem mindig a háttérben segítenek, dolgoznak.
A védőnői szolgálat egy Hungarikum. Lehetnénk büszke rá, mert egy védőnő, egy személyben: - orvos, - ügyvéd, - család terapeuta,- lélektornász, - gazdasági szakember, - tanácsadó, - élelmezési tervező, szakács, - allergológus, és még folytathatnám a felsorolást. Az átlag polgár legtöbbször, csak annyit lát belőle, hogy ül a biciklin és néha megáll beszélgetni. Pedig mindennapos munka beosztással szervezi életét, és legtöbb védőnő (ha nem is helyes) 24 órás szolgálatot tart telefonon. Beszélgetésekből értesültem, hogy nem egyszer volt olyan eset, amikor éjszaka, vagy hétvégén, egy gondozott szülője, nem restellt tanácsot kérni, az egyetlen biztos ponttól a védőnőtől. De akkor miért van az, hogy ilyen kevés a megbecsültsége a településeken? Még arra is vetemednek, hogy egy védőnőnek a szemébe mondták, hogy felesleges a munkája. Talán azért, mert szerényen a háttérben marad, mint segítő?
Pedig egy védőnő munkája fontos, és az orvostársadalom nagy fájának egy ága. A háziorvosok válláról veszi le, a családgondozás nyűgjét. Persze nem csak a családgondozás a feladata. A kötelező oltások-, a szűrések-, egészségnapok-, iskolai szexuális felvilágosítás megszervezése, és még folytathatnám a sort. Ez egy komplex munka. Amikor Madárinfluenza járvány volt, akkor a védőnők készítették fel a településükön élőket információval, a járvány lefolyásáról, valamint az árvízeknél a védőnő az egyik biztos pont, akire lehet számítani. Aki frissitőt hord szét, aki számon tartja a gondozottai helyzetét, és ha szükség van rá, a katasztrófavédőknek jelez a kimentésről. Ő az aki a postás után második, aki mindenkit ismer a településen, és mindenki ismeri őt.
Ezt felismerve a Magyarországért alapítvány 2013. szeptember 21.-én a Magyar Védőnői Szolgálatot, Magyar Örökségnek nyilvánította. És e dicső oklevelet a védőnők részére is elküldte. Bár sok védőnő örült ezen okleveles dicsőség megszerzésének, de nem érezte, hogy a megbecsültsége nőt volna a településen, ahol dolgozik.
Talán olyan dolgok miatt, amit a média annyira felfujt, a védőnők fizetés emeléséről (ami nem igaz, vagy csak részben)? Vagy talán azért mert, egy-két önkormányzat még most is úgy kezeli a védőnőit, mintha csak a költségvetési kiadás részét képeznék? Nem lehet ezt kifürkészni. A tény az, hogy egyre kevesebben választják, ezt a dicsőséges szakmát. És a szolgálatban résztvevők között is, sok a pályaelhagyó.
Ne engedjük meg, hogy e dicső szakma elvesszen, és ne mondjuk le az örökségünkről! Az örökségükről, amely szolgálatot a gyermekeink is élvezhetnek, ha a védőnők még köztünk lesznek…